|
|
Thus, the subject the European space agency is a is not only a great alternative to NASA, but also a group of words, called a noun phrase (np) because it is headed by a noun, and because it can be replaced with a simple (proper) noun, ESA, or nominal pronoun, it.
|
|
|
Les mots individuels ainsi que les parties de phrases plus complexes peuvent être décrits en termes de forme, c’est-à-dire ce dont ils sont constitués, et de fonction, c’est-à-dire le rôle qu’ils jouent dans la phrase. Dans la phrase L’agence spatiale européenne a lancé une sonde spatiale vers Mars en 2003, par exemple, il y a cinq éléments qui indiquent qui a fait (lancé) quoi, où et quand. L’élément principal est le verbe a lancé qui régit directement les arguments qui et quoi (appelés sujet et objet en théorie syntaxique), et plus librement les compléments de temps et de lieu (appelés compléments circonstanciels). Ces composants fonctionnels peuvent être considérés comme des emplacements qui peuvent être remplis par des mots ou groupes de mots de diverses formes syntaxiques. Ainsi, le sujet l’agence spatiale européenne n’est pas seulement une excellente alternative à la NASA, mais aussi un groupe de mots appelé groupe nominal (GN) parce que son noyau est un nom, et parce qu’il peut être remplacé par un seul nom (propre), l’ESA, ou par un pronom, elle. Toutes les langues peuvent exprimer qui-fait-quoi-quand-où, mais elles le font en mettant les éléments dans des ordres très divers (typologie).
|
|
|
Alle einzelnen Wörter wie auch alle komplexeren strukturellen Teile eines Satzes können der Form nach beschrieben werden, das heißt danach, was sie sind oder woraus sie bestehen, und der Funktion nach, das heißt nach der Rolle, die sie im Satz spielen. Der Satz Die Europäische Raumfahrtagentur startete 2003 eine Weltraumsonde zum Mars zum Beispiel besteht aus fünf Bestandteilen, die angeben, wer hat (gestartet) was, dazu wo und wann. Der Hauptbestandteil ist das Verb startete, von dem die Angaben wer und was direkt abhängen (diese werden in der syntaktischen Theorie Subjekt und Objekt genannt), und etwas lockerer gehören dazu, wie Satelliten, die Zeit- und Ortsangaben (Adverbiale genannt). Solche funktionalen Bestandteile kann man sich als Anschlussstellen vorstellen, an denen man Infomaterial von unterschiedlicher syntaktischer Form anschließen kann. So ist das Subjekt Die Europäische Raumfahrtagentur (ESA) nicht nur eine große Alternative zur NASA, sondern eine Wortgruppe, Nominalphrase (np) genannt, weil es von einem Substantiv angeführt wird und weil es von einem einfachen Substantiv oder Eigennamen, ESA, oder einem Pronomen es ersetzt werden kann. Während alle Sprachen wer-tut-was-wann-wo ausdrücken können, tun sie dies auf äußerst verschiedene Weise, was die Anordnung (Typologie) betrifft.
|
|
|
Tanto las palabras individuales como otras partes de la frase estructuralmente más complejas pueden ser descritas en términos de forma, es decir de aquello de lo que se componen las palabras y función, el papel de estas en la frase. En la frase La agencia espacial europea lanzó una nave espacial a Marte en 2003, por ejemplo, hay cinco constituyentes que indican quién hizo (lanzó) qué, dónde y cuándo. El constituyente principal es el verbo lanzó que controla directamente el quién y el qué (llamados sujeto y objeto en la teoría sintáctica. Y menos directamente el tiempo y el lugar (denominadoscomplementos circunstanciales. Dichos constituyentes podrían ser entendidos como espacios a rellenar con una forma sintáctica que varía. El sujeto la agencia europea espacial no es solo una gran alternativa a la NASA, es también un conjunto de palabras denominado grupo nominal porque está encabezado por un sustantivo y porque puede ser sustituido bien por un nombre (propio) ESA, bien por un pronombre nominal ella. Aunque todas las lenguas pueden expresar quién-hizo-qué-dónde-cómo, lo hacen de formas muy diferentes en lo que se refiere a la tipología del orden de los constituyentes.
|
|
|
Sia le singole parole che le altre parti della frase più complesse strutturalmente possono essere descritte in termini di forma, ossia attraverso la loro composizione e funzione, il loro ruolo nella frase. Nella frase l'agenzia spaziale europea ha lanciato una navicella spaziale su Marte nel 2003 ad esempio, ci sono cinque costituenti che indicano cos'ha fatto (ha lanciato) cosa, dove e quando. Il costituente principale è il verbo ha lanciato, che controlla direttamente il che e il cosa (denominati soggetto e oggetto nella teoria sintattica), e più genericamente il tempo e il luogo (denominati avverbi circostanziali). Tali componenti funzionali possono essere pensati come spazi da riempire con una forma sintattica che varia. Il soggetto, l'agenzia spaziale europea è non solo una grande alternativa per dire NASA, ma anche un gruppo di parole, denominato sintagma nominale, perché è retto da un sostantivo, e perché esso può essere sostituito da un nome (proprio) ESA o un pronome nominale essa. Anche se tutte le lingue possono esprimere chi-fa-cosa-quando-dove, esse lo fanno in maniera differente per quanto concerne la tipologia dell'ordine dei costituenti.
|
|
|
Afzonderlijke woorden en meer complexe structurele delen van een zin kunnen allemaal in termen van vorm beschreven worden, dat is wat ze zijn of waaruit ze bestaan, en functie, welke rol ze spelen in de zin. Bijvoorbeeld De Europese ruimtevaartorganisatie lanceerde een ruimtesonde naar Mars in 2003, bestaat uit vijf zinsdelen, die aangeven wie deed (lanceerde) wat en waar en wanneer. Het kernbestanddeel is het werkwoord lanceerde, dat rechtstreeks slaat op de argumenten wie en wat (het zogenaamde onderwerp en voorwerp in de syntaxis-theorie), en meer los ervan de tijd- en plaats-bepalingen (de zogenaamde bijwoordelijke bepalingen). Dergelijke functionele zinsdelen kunnen worden als gereserveerde plaatsen worden opgevuld met materiaal van verschillende syntactische vorm. Zo is het onderwerp de Europese ruimtevaartorganisatie niet alleen een uitstekend alternatief voor NASA, maar ook een groep woorden, genaamd een substantief-groep, omdat het centrale woord een substantief is, en omdat kan worden vervangen door een eenvoudig naamwoord, ESA, of een voornaamwoord het. Alle talen kunnen uitdrukken wie-deed-wat-wanneer-waar, maar doen dat op zeer uiteenlopende manieren, waar het gaat over woordvolgorde of (topologie).
|
|
|
Отделните думи, както и по-сложни структурни части на изречението могат да бъдат описани от гледна точка на формата, т. е, какво са или от какво се състоят, и функцията, т.е. каква е ролята им в изречението. В изречение Европейската космическа агенция изпрати космическа сонда до Марс през 2003 г., например, има пет съставки, показващи кой извърши действието (изпрати) какво, а също и къде и кога. Основната съставна част е глаголът изпрати, който директно контролира частите кой и какво (наричани подлог и допълнение в теорията на синтаксиса), и по-слабо - второстепенните части за време и място (наричани обстоятелствени пояснения). За такива функционални съставки може да се мисли като за слотове, които се запълват с материал от различни синтактични форми. По този начин подлогът Европейската космическа агенция е не само чудесна алтернатива на NASA, но също така и група от думи, наречена именна фраза (ИФ), тъй като тя се оглавява от съществително и защото той може да бъде заменена с просто (обикновено) съществително ЕКА или местоимение тя. Въпреки че всички езици могат да изразят кой-направи-какво-кога-къде, те правят това по изключително различаващи се начини по отношение на реда на съставните части. (Типология).
|
|
|
Kako pojedine riječi tako i kompleksni strukturni dijelovi rečenice mogu biti opisani s aspekta forme (od kojih se sastoje), ili s aspekta funkcije (što je njihova funkcija u rečenici). Npr. u rečenici Europska svemirska agencija je lansirala svemirsku letjelicu na Mars u 2003. godini postoji 5 rečeničnih dijelova koji nas obavještavaju tko je učinio (lansirao) što, gdje i kada. Središnji dio rečenice je glagol lansirao, koji direktno kontrolira tko- i što- argumente (koje imenujemo subjektom i objektom u sintaktičkoj teoriji) a labavije kontrolira priloge vremena i mjesta (koje imenujemo priloškim oznakama. Na takve funkcionalne cjeline u rečenici možemo gledati kao na rezervirane prostore koje ćemo ispuniti različitim sintaktičkim oblicima. Tako subjekt Europska svemirska agencija nije samo odlična alternativa NASI nego je i grupa riječi koju imenujemo imeničkom grupom, jer joj je centralna riječ imenica i jer je možemo zamijeniti jednostavnom (imenskom) imenicom ESA, ili zamjenicom ona. Svi jeziici mogu izraziti tko-je učinio-što-kada-gdje ali to realiziraju na vrlo različite načine kada govorimo o redu riječi (topologiji).
|
|
|
Både enkelte ord or mere komplekse sætningsdele kan beskrives mht. form eller funktion, dvs. med udgangspunkt i enten hvad enheden består af, eller hvilken rolle den spiller i sætningen. I sætningen Den Europæiske Rumfartsorganisation opsendte en rumsonde til Mars i 2003, for eksempel, findes 5 sætningsled, der indikerer hvem der gjorde (opsendte) hvad, hvor(til) og hvornår. Kerneledet er verbet opsendte, der direkte styrer hvem- og hvad- elementerne, kaldet subjekt og objekt i den syntaktiske terminologi. Mere løst styrer verbet desuden de to sted- og tids-led, der kaldes adverbialer. Man kan betragte disse funktionelle led som pladsholdere der kan fyldes med materiale af varierende syntaktisk form. Således er den Europæiske Rumagentur ikke bare et fremragende alternativ til NASA, men også en gruppe ord, betegnet nominalsyntagme eller substantivsyntagme, fordi den styres af et substantiv (navneord), og fordi det kan udskiftes med et enkelt substantivisk element, fx et egenavn (ESA) eller pronomen/stedord (den). Men mens alle sprog kan udtrykke hvem-gjorde-hvad-hvor-hvornår, gør de det på vidt forskellig vis hvad angår rækefølgen af sætningsled (typologi).
|
|
|
Nii üksikuid sõnu kui ka keerukamaid strukturaalseid lauseosi võib kõiki kirjeldada vormide abil, see tähendab, mis nad on või mida sisaldavad, ja funktsioonide kaudu, missugune on nende roll lauses. Näiteks on lauses Euroopa kosmoseagentuur saatis 2003. aastal sondi Marsile viis koostisosa, mis näitavad, kes tegi (saatis), mida, samuti kus ja millal. Kõige olulisem koostisosa on verb saatis, mis otseselt kontrollib, kes ja mida (süntaksiteoorias nimetatakse subjektiks ja objektiks), vähem aega ja kohta (nimetatakse adverbideks). Selliseid funktsionaalseid koostisosi võib pidada segmentideks, mida tuleb täita varieeruva süntaktilise vormi materjaliga. Seega ei ole alus Euroopa kosmoseagentuur mitte üksnes suurepärane NASA alternatiiv, vaid ka sõnade grupp, mida nimetatakse nimisõnafraasiks, sest seda juhib nimisõna ja seda saab asendada lihtsa (päris)nimega, ESA, või nimetavalise asesõnaga see. Kõik keeled saavad väljendada kes-tegi-mida-millal-kus, aga nad teevad seda ääretult erineval moel vastavalt koostisosade järjekorrale (Tüpoloogia).
|
|
|
A mondatok egyes szavai és összetettebb szerkezeti egységei leírhatóak a forma szempontjából, vagyis az alapján, hogy mik ők, illetve miből állnak, valamint a funkció szempontjából, vagyis, hogy milyen szerepet töltenek be a mondatban. Az a mondat például, hogy "Az Európai Űrügynökség 2003-ban elindított egy űrszondát a Marsra" öt összetevőből áll, amelyek azt jelzik, hogy ki csinált (indított el) mit, illetve hová és mikor. A legfontosabb összetevő az elindított ige, amelytől közvetlenül függenek a ki és mit argumentumok (ezeket a mondattanban alanynak és tárgynak hívják), valamint az igéhez lazábban kapcsolódik az idő- és helymegjelölés, (amelyeket határozóknak hívnak). Az ilyen funkcionális összetevőket elképzelhetjük üres lyukakként, amelyeket különböző szintaktikai formájú anyagokkal kell kitöltenünk. Így az alany, az Európai Űrügynökség nem csak a NASA-nak kiváló alternatívája, hanem egyben egy olyan szócsoport is, amit főnévi csoportnak (NP - az angol noun phrase-ből) hívnak, mivel a csoport fejét egy főnév alkotja, és mivel a csoport lecserélhető egy egyszerű főnévre vagy tulajdonnévre (ESA), vagy egy (főneveket helyettesítő) személyes névmásra (ők). Bár minden nyelv ki tudja fejezni, hogy ki-csinált-mit-mikor-hol, ezt azonban minden nyelv különböző módon teszi, ami a mondatösszetevők sorrendjét illeti (l. tipológia).
|
|
|
Atskiri žodžiai, taip pat ir labiau sudėtingos sakinio struktūrinės dalys, gali būti aprašytos formos terminais, paaiškinant kas jos yra ir kas jas sudaro, ir funkcijos terminais, parodant jų vaidmenį sakinyje. Pavyzdžiui, sakinys: Europos kosminė agentūra paleido kosminį zondą į Marsą 2003 metais turi penkias sudadamąsias, nurodančias kas tai padarė, ką (paleido), o tai pat kur ir kada. Pagrindinė sudedamoji yra veiksmažodis paleido, jis tiesiogiai valdo aktantus kas ir ką (vadinasi subjektas ir objektas sintaksės teorijoje}, laisvomis aplinkybėmis, nurodančiomis laiką ir vietą (vadinasi sakinio aplinkybėmis. Tokios funkcinės sudedamosios dalys gali būti vertinamos kaip segmentai, kuriuos galima užpildyti įvairiomis sintaksės formomis. Tokiu atveju, subjektas Europos kosminė agentūra - ne tik nuostabi alternatyva amerikiečių NASA, bet ir žodžių grupė, vadinama vardinę grupe (VG), nes gali būti pakeista paprastu daiktavardžiu EKA, arba nominaliu asmenvardžiu ji. Nežiūrint to , kad visos kalbos pajėgios išreikšti idėją kas-padarė-ką-kada-kur, jos tai daro pačiais įvairiausiais būdais Tipologijos žodžių tvarkos požiūriu.
|
