|
|
El fono es la unidad básica del sonido para el habla humana; el fonema es la unidad básica del sonido para lenguas específicas. Un fonema es una unidad abstracta para una lengua dada e incluirá un número diferente de fonos.
|
|
|
The phone is the basic unit of sound for human speech; the phoneme is the basic unit of sound for specific languages. A phoneme is an abstract unit for a given language and will include a number of different phones. This is reflected in different levels of transcription. The purpose of phonetic transcription (usually in square brackets) is to transcribe sounds (phones) so that the exact articulation is recorded, whereas phonemic transcription (usually in slashes) transcribes the words in terms of how sounds are categorized in a given language. The border between phonemic and phonetic transcription is not always clear – narrow phonetic transcription captures more variations in sounds while broad phonetic transcription captures only the most noticeable features and blends into phonemic transcription.
|
|
|
Le phone est l’unité de base pour les sons de la parole humaine ; le phonème est l’unité de base pour les sons des langues individuelles. Un phonème est une unité abstraite pour une langue donnée et peut inclure plusieurs phones différents. Cette différence est reflétée par plusieurs niveaux de transcription. Le but d’une transcription phonétique (habituellement entre crochets) est de transcrire des sons (phones) de manière à noter l’articulation exacte, alors qu’une transcription phonémique (en général entre barres obliques) transcrit les sons selon la manière dont ils sont classés dans une langue donnée. La limite entre transcription phonémique et transcription phonétique n’est pas toujours claire : une transcription phonétique étroite permet de saisir plus de variations dans les sons alors qu’une transcription phonétique large ne note que les caractéristiques phonétiques les plus saillantes et se rapproche d’une transcription phonémique.
|
|
|
Il fono è l'unità di base del suono per il linguaggio umano; il fonema è l'unità di base del suono per lingue specifiche. Un fonema è un'unità astratta per una data lingua e può comprendere più foni. Ciò si riflette in diversi livelli di trascrizione. Lo scopo della trascrizione fonetica (di solito tra parentesi quadre) è di trascrivere suoni (foni), di modo che ne venga registrata l'articolazione esatta, mentre la trascrizione fonemica (di solito tra due barre, /x/) trascrive le parole a seconda di come sono in termini di come i suoni sono classificati in una determinata lingua. Il confine tra trascrizione fonemica e fonetica non è sempre chiaro - una stretta trascrizione fonetica cattura più variazioni nei suoni, mentre un'ampia trascrizione fonetica cattura solo le caratteristiche più evidenti e si fonde con la trascrizione fonemica.
|
|
|
De foon is de grondeenheid van geluid voor menselijke spraak; het foneem is de basiseenheid van geluid voor specifieke talen. Een foneem is een abstracte eenheid voor een bepaalde taal en omvat een aantal verschillende fonen. Dit blijkt uit verschillende niveaus van transcriptie. Het doel van fonetische transcriptie (meestal in vierkante haken) is geluiden (fonen) op te tekenen, zodat de exacte articulatie wordt opgenomen, terwijl fonemische transcriptie (meestal tussen deelstrepen) de woorden optekent in termen van hoe geluiden zijn gecategoriseerd in een bepaalde taal. De grens tussen fonologische en fonetische transcriptie is niet altijd duidelijk — smalle fonetische transcriptie vangt meer variaties in geluiden op, terwijl brede fonetische transcriptie alleen de meest opvallende kenmerken opneemt en combineert met fonemische transcriptie.
|
|
|
Фон е основната звукова единица на човешката реч; фонема е основната звукова единица за конкретни езици. Фонемата е абстрактна единица за даден език и включва няколко различни фони. Това е отразено на различни нива на транскрипция. Целта на фонетичната транскрипция (обикновено в квадратни скоби) е да транскрибира звуците (фоните) така, че да се опише точната артикулация, докато фонемната транскрипция (обикновено в наклонени черти) транскрибира думите от гледна точка на това как звуци са категоризирани в даден език. Границата между фонемната и фонетичната транскрипция невинаги е ясна - тясно фонетичната транскрипция улавя повече варианти в звуците, докато широко фонетичната транскрипция улавя само най-забележимите черти и се прелива във фонемна транскрипция.
|
|
|
Fon je osnovna jedinica ljudskog govora; fonem je osnovna glasovna jedinica u određenom jeziku. Za konkretni jezik je fonem apstraktna jedinica koja uključuje više različitih fonova. To se ogleda na različitim razinama transkripcije. Svrha fonetske transkripcije (obično između četvrtastih zagrada) je da transkribira zvukove (fonove) tako da se može dobiti točna artikulacija dok fonemska transkripcija (obično između kosih crta) transkribira riječi po tome kako su zvukovi kategorizirani u pojedinim jezicima. Granice između fonetske i fonemske transkripcije nisu uvijek jasne: - strogi fonetski prijepis obuhvaća više varijacija u zvukovima, dok široki fonetski prijepis obuhvaća samo najvažnije karakteristike i prenosi ih u fonemsku transkripciju.
|
|
|
Fonet er den grundlæggende (rent beskrivende) lydenhed i menneskeligt sprog, mens fonemet er den grundlæggende kontrastive (betydningsadskillende) lydenhed i et konkret sprog. Et fonem er en abstrakt enhed, karakteristisk for et bestemt sprog, og vil som regel dække over et antal forskellige foner. Dette afspejler sig igennem forskellige niveauer af transskription. Formålet med fonetisk transskription (normalt i kantede paranteser) er at transskribere den eksakte udtale af lydene (fonerne), mens en fonemisk transskription (som regel mellem skråstreger) gengiver ordet som en række (betydningsadskillende) lydkategorier der er karakteristiske for et givent sprog.
|
|
|
Foon ehk kõnehäälik on põhiline inimkeele kõlaüksus; foneem on kindla keele põhiline kõlaüksus. Foneem on antud keele abstraktne ühik ja võib sisaldada palju erinevaid foone. Seda näitab erineval tasemel transkriptsioon. Foneetilise transkriptsiooni eesmärk (enamasti nurksulgudes) on kirjeldada hääldamist (foone) vastavalt täpsele artikulatsioonile, fonoloogiline transkriptsioon (enamasti kaldkriipsude vahel) seevastu transkribeerib sõnu häälikute kategooriate järgi antud keeles. Fonoloogilise ja foneetilise transkriptsiooni piir ei ole alati selge - detailne foneetiline transkriptsioon hõlmab rohkem häälikute variatsioone, samal ajal kui üldine foneetiline transkriptsioon hõlmab vaid enim märgatavaid tunnuseid ja seguneb fonoloogilise transkriptsiooniga.
|
|
|
A beszédhang egy alapvető egység az emberi beszédben, a fonéma viszont absztrakt egység egy adott nyelvben és beszédhangokat képvisel. A fonetikai átírás segítségével a beszédhangokat jelölni lehet (rendszerint szögletes zárójelben), utalva az artikulációjukra. A fonéma szerinti átírás (/ / jelek között) pedig az adott nyelv fonémáival írja át a szavakat. A fonetikai és fonéma szerinti átírás közötti határ nem éles. Míg a pontosságra törekvő fonetikai átírás kisebb artikulációs különbségeket is megragad, az általánosabb fonetikai átírás csak a lényegesebb jellemzőket jelöli, s így közel áll a fonéma szerinti átíráshoz.
|
|
|
Fonas (fona) yra kalbos (šnekos) srauto bazinis vienetas; fonema - atskiros kalbos šnekos bazinis vienetas. Fonema yra duotos kalbos abstraktus vienetas ir ją sudaro eilė skirtingų fonų. Tai atsispindi įvairiuose transkripcijos lygiuose. Fonetinės transkripcijos tikslas (paprastai kvadratiniuose skliaustuose) yra garsų (fonų) transkripcija tikslios artikuliacijos užfiksavimui, tuo tarpu foneminė transkripcija (įprastai atskiriami "/") užfiksuoja žodį duotosios kalbos garsinėmis kategorijomis. Riba tarp fonetinės ir foneminės transkripcijos ne visada yra aiški - specializuota fonetinė transkripcija užfiksuoja platesnę garsinę gamą, tuo tarpu universali fonetinė transkripcija apčiuopia tik pačias ryškiausias charakteristikas ir užfiksuoja jas foneminėje transkripcijoje.
|
|
|
Fon to podstawowa jednostka dźwięku mowy ludzkiej, a fonem to podstawowa jednostka dźwięku konkretnego języka. Fonem w danym języku jest jednostką abstrakcyjną, zawierającą różne fony. Jest to odzwierciedlane w różnych poziomach transkrypcji. Celem transkrypcji fonetycznej (zwykle w nawiasach kwadratowych) jest zapisanie dźwięku (fonu) z uwzględnieniem dokładnego sposobu artykulacji, natomiast transkrypcja fonemiczna (zazwyczaj w ukośnikach) to zapis słowa uwzględniający sposób, w jaki dźwięki są klasyfikowane w danym języku. Granica między transkrypcją fonemiczną a fonetyczną nie zawsze jest wyraźna – wąska transkrypcja fonetyczna dokładniej pokazuje zróżnicowanie między dźwiękami, podczas gdy szeroka wskazuje jedynie najwyraźniejsze cechy i zbliża się do transkrypcji fonemicznej.
|
