|
|
Die wesenlike natuur van 'n dienskneg is net soos die van enige ander mens. In harmonie met die konteks kan ons dit so vertolk : alhoewel Jesus volmaak was en heeltemal soos God gedink het, was hy gewillig om die gedrag, of houding, van 'n dienskneg aan te neem.
|
|
|
Le mot "forme" ("morphe" en grec), dans la phrase "Jésus...étant de la forme de Dieu...", ne peut pas se référer à la nature essentielle, car le même mot est utilisé dans Philippiens 2:7 où l’on dit que le Christ prenait "la forme d’un serviteur". Il avait la forme de Dieu, mais il prenait la forme d’un serviteur. La nature essentielle d’un serviteur n’est pas différente à celle de tout autre homme. En harmonie avec le contexte, on peut interpréter avec certitude la situation comme suit: même si Jésus était parfait et avait un esprit entièrement semblable à celui de Dieu, il n’hésitait pas à prendre l’attitude d’un serviteur. Quelques versets plus loin, Paul nous encourage à devenir "conforme à la mort du Christ" (Philippiens 3:10). On devrait donc prendre la forme ("morphe") que le Christ démontrait dans sa mort. Cela ne peut donc dire qu’il faudrait partager la nature qu’il possédait lors de sa mort, car nous avons déjà cette nature humaine. Il n’est pas nécessaire de changer pour posséder la nature humaine, mais nous avons besoin de changer notre façon de penser si l’on veut avoir la "morphe", ou l’image mentale, que le Christ avait à sa mort.
|
|
|
Dat "gestalte" (Grieks ‘MORPHE’) niet verwijst naar wezenlijke natuur wordt bewezen doordat Filippenzen 2:7 zegt dat Christus "de gestalte van een dienstknecht" op zich heeft genomen. Hij had als mens de gestalte van God (hij was als tweede Adam beelddrager van God) en als daad van gehoorzaamheid nam hij de gestalte van een dienstknecht op zich. De wezenlijke natuur van een dienstknecht is niet anders dan die van enig ander mens. In harmonie met de context kunnen we veilig zeggen dat, hoewel Jezus volmaakt was en helemaal dacht zoals God dacht, hij toch bereidwillig was om een dienstknecht te worden. Een paar verzen later spoort Paulus ons aan om "gelijkvormig aan zijn (Christus’) dood" te worden (Filippenzen 3:10). Wij behoren de "morphe" (vorm, gestalte) van Christus te delen die hij heeft getoond. Dit kan niet betekenen dat wij de natuur moeten delen die hij toen had, omdat wij de menselijke natuur reeds hebben. Wij behoeven onszelf niet te veranderen om de menselijke natuur te hebben, maar wij moeten onze manier van denken veranderen, zodat wij de "morphe" of gezindheid hebben die Christus heeft gehad.
|
|
|
Da se 'oblik' (grčki 'morphe') ne može odnositi na suštinsku prirodu je dokazano iz Fil.2:7 koje govori o Kristu da uzima "obličje sluge". On je imao Božji oblik, ali je uzeo obličje sluge. Suštinska priroda sluge nije različita od one bilo kog drugog čovjeka. U skladu s kontekstom, možemo pouzdano protumačiti ovo sa značenjem da je premda Isus bio savršen, imao je uma potpuno nalik Bogu, ipak je bio voljan uzeti držanje sluge. Nekoliko stihova kasnije Pavao nas ohrabruje da postanemo "nalik na smrt (Kristovu) njegovu" (Fil.3:10). Mi treba da dijelimo 'morphe', lik Krista koji je on pokazao u svojoj smrti. Ovo ne može da znači da trebamo dijeliti prirodu koju je on onda imao, jer mi već imamo ljudsku prirodu. Mi ne moramo promijeniti sebe da bi imali ljudsku prirodu, ali moramo promijeniti naš način razmišljanja, pa tako da imamo 'morphe' ili duhovni lik koji je Krist imao u svojoj smrti.
|
|
|
Loomulik orja loomus ei erine ükskõik missuguse teise inimese loomulikust loomusest. Vastavuses kontekstiga võime me edukalt interpreteerida seda, selles mõttes, et kuigi Jeesus oli laitmatu, tema mõtlemine oli Jumala sarnane, kuid seda enam tohtis Ta oma käitumisega, võtta Enesele orja kuju. Mõned värsid allpool kutsub Paulus meid üles "muutuma Tema (Kristuse) surma sarnaseks" (Filiplastele 3:10). Me peame jagama Tema "morphe", Kristuse kuju, mida Ta näitas meile Oma surmas. See ei tähenda, et me peaksime jagama Temaga seda loomust, mida Ta siis omas, sest meil juba on inimlik loomus. Meil ei ole vaja muuta meie mõtlemisviisi, nii, et meil saaks olla "morphe" või mõtlemisviis, mis oli Jeesusel Oma surmas.
|
|
|
Az itt használt szó "ugyanarra, (hasonló)" (görög ‘morfe’) kifejezés nem vonatkozhat valakinek az alapvető természetére, melyet a Fil.2:7-es vers is bizonyít, ahol azt olvashatjuk, hogy Krisztus "szolgai formát" vett fel magára. Isten formájával bírt, s mégis szolgai formát vett fel. Egy szolga alapvető természete nem különbözik bármely másik emberétől. A szövegösszefüggéssel összhangban ezt a kijelentést biztosan értelmezhetjük úgy, hogy noha Jézus tökéletes volt, teljességgel az Istenéhez hasonló szeretet volt benne, s mégis hajlandó volt szolgai alázatot magára ölteni. Néhány verssel később Pál arra serkent, hogy legyünk "...hasonlóvá" az ő (Jézus) halálához (Fil.3:10). Összhangban kell lennünk abban a ‘morféban’, Krisztus azon formájában, amelyet halálában mutatott. Ez nem jelentheti azt, hogy nekünk abban a természetben kell osztoznunk, amellyel ő akkor bírt, hiszen nekünk már most is emberi természetünk van. Nincs szükségünk változásra, hogy emberi természetünk lehessen, hanem gondolkodásmódunk megváltozására van szükség, azért hogy olyan Krisztusi ‘formával’ bírhassunk, amilyennel Krisztus is rendelkezett halálában, illetve arra van szükség, hogy Krisztus szellemi képmásaivá váljunk.
|
|
|
Žodis "prigimtis", arba tiksliau "išvaizda" (graikiškai "morphe") čia nereiškia esminės, nekintančios prigimties. Tai matyti iš Fil 2:7, kur sakoma, jog Kristus priėmė "tarno išvaizdą". Jis turėjo Dievo išvaizdą, bet prisiėmė tarno išvaizdą. Tarno nekintanti, esminė prigimtis nė kiek nesiskiria nuo bet kurio kito žmogaus prigimties. Išlaikydami harmoniją su kontekstu, mes galime drąsiai išaiškinti šį dalyką taip - nors Jėzus buvo tobulas ir turėjo visiškai tokias pat mintis ir nusistatymą kaip Dievas, bet jis buvo pasiryžęs elgtis kaip tarnas. Keliolika eilučių žemiau Paulius skatina mus "panašiai kaip jis (Kristus) numirti (Fil 3:10). Taigi mes turime įgauti "morphe", arba "išvaizdą", kurią Kristus pademonstravo mirdamas. Tai negali reikšti, jog mes turime įgauti prigimtį, kurią jis tada turėjo, kadangi mes jau turime žmogišką prigimtį. Mes neturime keistis, kad įgautume žmogišką prigimtį. Bet mes turime pakeisti savo mąstyseną, kad galėtume įgauti "morphe", arba nusistatymą, kurį Kristus turėjo mirdamas.
|
|
|
Дека "облик" (грчки 'морф') не може да се однесува на суштествена природа е докажано од Филип.2:7 кое вели за Христос дека зема "облик на слуга". Тој го имаше обликот Божји, но го зеде обликот на слуга. Суштествената природа на еден слуга не е поинаква од онаа на било кој човек. Во склад со контекстот, можеме безбедно да го толкуваме тоа со значење дека иако Исус бил совршен, и имаше мошне налик-на-Бога ум, сепак беше волен да го земе држењето на еден слуга. Некои пасуси подоцна Павле не охрабрува да се "приспособиме во (Христовата) смрт" (Филип.3:10). Ние треба да го делиме 'морф', обликот на Христос кој го покажа во својата смрт. Тоа не значи дека треба да ја делиме природата што ја имаше тој тогаш, бидејќи ние веќе имаме човечка природа. Ние не треба да се промениме за да имаме човечка природа, туку треба да го промениме начинот на мислење, така да ја имаме 'морф'-та или душевниот лик што го имаше Христос во својата смрт.
|
|
|
"Namna"(Kiyunani ‘morphe’) haiwezi kutajwa asili ya mwili imethibitishwa na Flp 2:7 akinenwa Kristo akitwaa ‘namna ya mtumwa’. Alikuwa yuna namna ya Mungu, lakini akatwaa namna ya mtumwa. Mwili wa asili wa mtumwa hauna tofauti na ule wa binadamu yeyote mwingine. Kwa mapatano na maneno yenyewe, tunaweza kwa usalama kufasiri huu kuwa na maana ya kuwa ingawa Yesu alikuwa mkamilifu alikuwa na nia kama ya Mungu kabisa, lakini akapenda kutwaa mwenendo wa mtumwa. Aya zingine zilizofuata Paulo anatutia moyo"tufanane na kufa kwake (Kristo)"(Wafilipi 3:10). Tushiriki ‘morphe’, namna ya Kristo aliyotuonyesha kwa kifo chake. Hii haina maana hatuwezi kushiriki mwili wake aliokuwa nao wakati ule, kwa kuwa tayari tuna mwili wa kibinadamu. Tusijibadilishe wenyewe mwili huu, bali tunahitaji kubadili mwendo wa kuwaza, ili kwamba tuweze kuwa na morphe au mfano wa akili aliyokuwa nayo Kristo kwa kufa kwake.
|
