|
|
, egy nyitott, liberális és több műfajban tevékeny diákszervezet, amelynek talaján kibontakozott a spanyol modern művészet. A barátai közé tartozó García Lorca (1898–1936) és Luis Buñuel (1900–1983) is e körökben mozgott. Dalí már madridi tartózkodása alatt széleskörű műveltségről tett tanúságot, és a modern festészetben tett első lépéseit elméleti okfejtésekkel kísérte, amelyeket spanyol, később pedig már párizsi művészeti folyóiratokban is megjelentetett. Párizsban, ahol találkozott Picassóval (1881-1973), 1927-ben járt először. Sigmund Freud (1856-1939) írásaiban is elmerült, amelyek erőteljes hatást gyakoroltak rá. Pszichoanalízisen alapuló alkotói megközelítését „kritikus paranoiának” nevezte el, és a következőképpen írta le: „a tudati megismerés a delíriumi jelenség kritikus-interpretatív képzettársításán alapuló spontán módszere”. Azt kívánta, hogy a szemlélő a képek láttán ugyanolyan delíriumi állapotba kerüljön, mint amilyen az alkotás során őt magát áthatotta. Felkeltette a párizsi szürrealisták érdeklődését, és 1929-ben már velük állított ki. Néhány évvel később különváltak, amiben Dalí sajátos életmódja is szerepet játszott. Jól tudott gondoskodni a saját népszerűsítéséről, a lapok folyamatosan beszámoltak a nyilvánosság előtti szélsőséges megjelenéséről. Sokat utazott, a leggazdagabbak előkelő világában mozgott, műveit pedig szédítő összegekért adta el. Dalí nemcsak festő, hanem formatervező is volt, a divatipar számára dolgozott és át tudott nyúlni a fogyasztóiság területére. Politikai meggyőződése nem állt összhangban a kortárs művészeti közeg uralkodó felfogásával, ugyanis Franco diktatúrájának a híve volt, ami ártott a tekintélyének.
|
