|
|
és a gyakran gazdag szókészlettel, de egyszerűsített nyelvtannal működő szakzsargonok (pl. a repülés angolja). Ha létező emberi nyelveken alapuló teljes nyelvet hoznak létre, ezt a posteriori nyelvnek hívják, míg a filozófiai rendszereken, logikán, szimbólumokon, hangon stb. alapuló nyelveket a priori nyelvnek hívják. Azok a viharos századok, melyek a nemzeti nyelvek tervezésének és a kisebbségi nyelvek elnyomásának voltak tanúi, megtapasztalhatták az ellenkező mozgalmat is, melynek a célja egy humanista beállítottságú posteriori nyelv volt. Ezek közül a tervezetek közül az eszperantó volt a legsikeresebb, mely 1887-ben indult útjára. Hangzó- és szókészletét létező, főleg újlatin nyelvekből vette, de a nyelvtana teljesen szabályos, szókincsét pedig szabályos szóképzéssel növeli. Annak ellenére, hogy szabályos és a kultúraközi kommunikáció áll a középpontjában, az eszperantó időközben rendes nyelvvé vált abban az értelemben, hogy vannak anyanyelvű beszélői és költői, valamint az új szavakat ugyanúgy hozza létre, mint bármelyik más nyelv, azaz kölcsönzéssel vagy a beszélőközösség alkotó használatában, ezért csökken a kezdeti nyelvtervezés hatása, bár létezik akadémiája, de tehetetlen, akárcsak a Francia Akadémia. Így az eszperantó kevésbé tervezett a mostani formájában, mint a modern norvég, mely állandó tisztítást igényel, hogy megtartsa az identitását.
|