|
|
Paul: Be kell vallanom, hogy bár a fandom maga fokozatosan kezd mainstream identitássá válni – egyre több ember azonosítjamagát rajongóként, és egyre többen büszkék a rajongói identitására –, én nem tapasztaltam növekedést a benyújtott tanulmányok mennyiségében és változatosságában. Természetesen én egyébként is csak nagyon kis százalékát látom: csak azokat, amelyeknél engem kérnek fel a tanulmány bírálására, illetve a különkiadásomba bekerülőket. Tehát nincs rálátásom a benyújtott munkák teljes körére. A tanulmányok és cikkek, amiket ma publikálunk, ugyan olyan kiváló minőségűek, mint a 2008-asok; különösen az általános kiadványok mutatnak be cikkeket széles választékban a transzformatív munka témakörében. Ha más nem, amit én általánosabb jelleggel láttam a rajongói kutatásokkal kapcsolatban, az a mainstream narratíva kritikája és újraolvasata. Az olyan szerzők, mint például Kristina Busse, Matt Hills és Suzanne Scott, bonyolítják ezt a “mainstream” identitást, és azt próbálják illusztrálni, hogy csak bizonyos identitások válhatnak mainsteammé, és hogy csak bizonyos fandomtípusok emelkedhetnek fel. Habár már talán nem olyan elterjedt az a kettős méce, miszerint a “sportrajongók normálisak, míg a médiarajongók Mások”, úgy gondolom, hogy még hosszú út áll előttünk, míg a médiarajongókat (különösképp a nemfehér, nő, transzformatív rajongókat) ugyanúgy kezeljük, mint bármely más rajongót.
|
