|
|
The Portuguese, when they conquered a few, strategically placed Indian Ocean islands thought that they were conquering the Indian System and accordingly called their new conquest ‘Estado da India’. As Leonard Y. Andaya says: “Much has been written of the heyday in the sixteenth century of the Estado da India, or the ‘State of India’, an all-embracing administrative term for the Portuguese empire east of the Cape of Good Hope.”[35] This further goes to showing that the then unbeatable Portuguese maritime power was into expanding and deepening the structures of the Indic System at another level.
|
|
|
A portugálok, amikor meghódítottak néhány stratégiai elhelyezkedésű indiai-óceáni szigetet, azt gondolták, hogy az indiai rendszert hódítják meg, és ennek megfelelően új szerzeményüknek is az „Estado da India” nevet adták. Leonard Y. Andaya így ír erről: „Sokat írtak már az Estado da India, azaz az Indiai állam 16. századi fénykoráról, amely egy átfogó közigazgatási kifejezés volt a portugál birodalom azon részére, amely a Jóreménység-fokától keletre terült el.”[35] A továbbiakban az is kiderül, hogy az addig legyőzhetetlen portugál tengeri hatalom egy másik szinten is az indiai rendszer struktúrái felé terjeszkedett és mélyült. Fizikailag csak az indiai rendszer pici részét tartották ellenőrzésük alatt, de szentül meg voltak róla győződve – és ezzel dicsekedtek otthon és külföldön egyaránt –, hogy az egész rendszer az övék. De mit jelentett, hogy az egész rendszert ellenőrzésük alatt tartották? Sar Desai ezt úgy magyarázza, hogy mindenki nevezheti magát uralkodónak, de a valóságban mindenkinek számos szinten konszenzust kell elérnie: a „…az afrikai és délkelet-ázsiai muszlim uralkodókkal fenntartott korai portugál kapcsolatok vizsgálatából általánosságban az derül ki, hogy a portugálok szövetségeseket kerestek a bennszülött uralkodókban, vallási meggyőződésüktől függetlenül. Tehát Diogo Lopes de Sequeira, akit a portugál király küldött Malakába, kifejezetten azt az utasítást kapta, hogy a bennszülött uralkodókkal kölcsönös bizalmi viszonyt alakítson ki, így biztosítva a nyereséges és oda-vissza működő kereskedelmet, amely „minden tettünk fő mozgatórúgója.”[36] Senki sem élné túl, ha az egész államapparátus fölött áveszik az ellenőrzést. Egy híres tudós is erre figyelmeztet: …”az állam teljesen összefonódott a helyi társadalmi erőkkel, és a „hivatal” maga sem tudott a császári akarat érvényesítésének nyomatékos eszközeként szolgálni a helyi szokások és gyakorlatok ellenében.”.[37] A mobilitás és a közérdek volt a két irányelv: „A legtöbb korabeli beszámoló Malakára a világ leggazdagabb városaként utal. Ez nem biztos, hogy igaz; de kétségkívül ez volt a legkézenfekvőbb találkozási pont Arábia, Perzsia, India, Pegu, Java és Kína kereskedői számára. A Malakai Királyság 1403-as megalapítása óta a malakai uralkodók arra törekedtek, hogy Malaka kereskedelme és lakossága megtartsa kozmopolita jellegét.”[38] Ez azt mutatja, hogy a rassz, a nemzetiség vagy más miatt megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetést – amely a rendszerellenes berendezkedésre jellemző – az
|
