|
|
Deng Xiaoping tehát jól felismerte, hogy Hongkong virágzása és kapitalizmusa előnyt jelenthet Kína számára. A modernizációt látta benne, ami Kínának hasznos lenne a pénzügyi, gazdasági és vezetési területek szempontjából. Az „Új Területek” bérbeadásának ideje a végéhez közeledett, így elkerülhetetlen volt, hogy 1982-ben létrejöjjön Pekingben a találkozó a brit miniszterelnök, Margaret Thatcher és Deng Xiaoping között, és megbeszéljék Hongkong jövőjét. Az ezt megelőző napon a brit kormányfő először a KKP főtitkárával, Zhao Ziyang-gal találkozott, aki két fontos szempontot emelt ki a város további sorsát illetően: a szuverenitást és Hongkong virágzását, illetve stabilitását, azonban hangsúlyozta, hogy ha választásra kerülne a sor, akkor Kína a szuverenitást helyezné előtérbe.[9] A hongkongi politikai elit a brit kormány számára rávilágított arra, hogy egy olyan megállapodást szeretnének megkötni, hogy létrejöjjön, amiben Peking engedélyezi a britek számára, hogy folytassák Hongkong kormányzását, hiszen nem lenne fenntartható, ha a Hongkong-sziget és a Kowloon-félsziget egyedül maradnának, az „Új Területeket” pedig visszacsatolnák Kínához, szétszakítva ezzel a várost. Deng azonban világossá tette mindenki számára, hogy Kína teljes szuverenitást szeretne, és ez nem megbeszélés kérdése, valamint figyelmeztetett, hogy ha két év alatt nem születik eredmény a megbeszéléseken, akkor Kína egyoldalúan deklarálni fogja irányelveit.[10]
|
