|
|
... is the title of Dénes Nagy’s documentary, a cunning work that seems to be “only” about visual artist Imre Bukta. Yet like the ancient painters, the film places its model in a time and a landscape, that of the quiet, miserable little village where the population is dwindling, in which this great artist lives, and from where he gains inspiration, or rather, strength for his art.
|
|
|
ez Nagy Dénes dokumentumfilmjének címe. Csalafinta mű, mert látszólag “csak” Bukta Imre festőművészről szól, ám – akárcsak a régi piktorok – modelljét elhelyezi a korban és a tájban: abban a fogyó lélekszámú, csöndes, nyomorúságos kis faluban, ahol ez a nagy festő él, s ahonnan művészetéhez – mondhatnám: ihletet, de talán pontosabb úgy – erőt merít. Csalafinta a cím, mert melyik is volna ez a másik Magyarország. Ha Ottlikhoz kanyarodunk vissza, aki a fogalmat megalkotta, akkor a másik Magyarország a szellem Magyarországa, a haza jobbik arca, Bukta művészetének napvilága, s a többieké, akik, dacolva az erősödő nyomással, a minőséget, a tartást és a szellemet képviselik errefelé. A valódi Magyarország ez, írja Ottlik, szemben a hivatalossal, amely “csak egy absztrakció”. S míg életünk fölött az absztrakció uralkodik, a nyomorúságba taszított magyar falu lakói egy valóságos világban élnek és szenvednek. E filmben elsősorban nem szavakkal vallanak sorsukról, a képek beszélnek: a kopott, szedett-vedett szobabelsők, a poros-sáros utak, a szétesőben lévő házak, s mindenekelőtt a fáradt-gyűrött arcok és a fénytelen, reményvesztett tekintetek. Az idei magyar filmprogram minden darabja – Groó Diána egyszerre bravúros és megrendítő
|
