|
|
A mezei pocok gyorsan és hihetetlen módon elszaporodhat. A nőstény 3 heti vemhesség után évente akár hétszer 4-12 kölyköt vet. A kicsinyek csupaszon és vakon, föld alatti fészekben születnek. Anyjuk 2 hétig szoptatja őket, a harmadik héten már önállóak és ivarérettek. A túlszaporodás kedvező években kora tavasztól késő őszig, azokon a vidékeken, ahol enyhe a tél, egész évben tarthat. Ha a sok eső és a nedves, hűvös időjárás nem pusztítja el a fiatalokat a fészekben, a gradáció minden 3-4. évben megismétlődhet. Ilyenkor mindenütt látni a pockokat, a nagy állománysűrűség idején többet tartózkodnak a felszínen. Bár természetes ellenségei, mint a róka, a hermelin, a menyét, az egerészölyv, a vörös vércse és a baglyok sokat elpusztítanak közülük, szaporodásuk annyira gyors, hogy ezzel a ragadozók nem tudnak lépést tartani. Helyenként, különösen a szántók szegélyein és az utak mentén teljesen lerágják a gyepet, de a gradáció később magától összeomlik. Az igen nagy egyedsűrűség a mezei pockoknál stresszhatást vált ki, amely szaporodásukat is kedvezőtlenül befolyásolja. Adrenalin szintjük ugrásszerűen megnő. Többet tartózkodnak a felszínen, territóriumaik részben megszűnnek, beteges viselkedésváltozások lépnek fel, amelyek együttesen a túlszaporodás gyors, szinte robbanásszerű összeomlásához vezetnek.
|
