|
|
Abban, hogy ez a fajta gyors fejlődés végbemehessen, egyaránt nagy szerepe volt a városvezetésnek és a városfejlesztésnek. Nekik köszönhetően 25 év alatt három jól kidolgozott terv is sikeresen megvalósult, amelyek mindegyike nagyban hozzájárult a növekedési irány fenntartásához. Az első ilyen 1986-ban született, ahol hat csomópontot alakítottak ki, amelyek koncentrálták a növekedési gócpontokat, és három autópályát építettek ki ezek infrastrukturális összeköttetésére. Az elkövetkező tíz évben a példa nélküli növekedésnek és a kontroll hiányának köszönhetően hatalmas urbanizáció ment végbe a városban. 1996-ban a shenzheni különleges zóna kiterjedtsége 645 négyzetkilométert fedett le (Budapest 525,3 km2). A város földhiánnyal küzdött, a legtöbb megépült lakóegység alacsony laksűrűségű és rossz minőségű volt, a városfejlesztők pedig aggódtak az életkörülmények miatt, így további 1000 km2-t szabadítottak fel a város számára, és kitolták a határait. Az itt kialakult „perifériális klaszterek” összeköttetésbe kerültek a már meglévő hat gócponttal, ezek összekötésére még nagyobb infrastrukturális fejlesztések indultak, többek között új autóutak épültek, és megkezdődött a metró hálózat kiépítése, hogy biztosítsák a fejlődés zavartalanságát. A 2000-es évek közepén a harmadik városfejlesztési terv készítésekor azonban nagy dilemmával találták szemben magukat. A fejlesztésre fogható területek csökkentek, méghozzá gyorsan, már csak 100 négyzetkilométernyi legálisan fejleszthető terület maradt, a várostervezők pedig féltek, hogy terület hiányában a város fejlődése megreked. Végül ahelyett, hogy a városi zöldterületeket csökkentették volna, úgy döntöttek, hogy a város bizonyos részeit, nagyjából 200 négyzetkilométernyit a már beépített területből „városi regenerációs területté” nyilvánítanak, és a düledező alacsony laksűrűségű épületeket felújítják és magasabb laksűrűségűvé teszik őket. A városi vezetés többek között azt is elfogadta, hogy visszavásárolja a korábban részvényeseknek eladott földterületeket, és különféle létesítményeket építenek rajta, valamint fejlesztőknek adják át, amihez szigorúbb építési szabályokat hoztak. A taktika sikeresnek bizonyult, ugyanis a shenzheni lakosság azóta újabb hárommillió fővel gyarapodott. A példa nélküli növekedés azonban nem maradt következmények nélkül. Magán viseli a legfőbb problémákat is, amelyekkel Kína is küzd: túlzsúfoltság, korrupció, szennyezettség és az elszámoltathatóság hiánya.[9] A shenzheni lakosság mindössze egy
|
