|
|
5. Fel kell tennünk a kérdést, Mikor és hogyan jött le Jézus a mennyből? A szentháromság tana a János evangélium 6. fejezetének ezeket a szavait használja bizonyítékként, hogy Jézus a mennyből jött le születésekor. Azonban Jézus úgy beszél önmagáról, mint aki leszáll a Mennyből: "Mert az Isten kenyere a mennyből száll le" (v.33,50), mintha ez egy jelen idejű folyamat volna. Isten ajándékáról, Jézusról beszélve, Jézus azt mondta, hogy "az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret" (32.v.). Amikor Jézus ezeket a szavakat mondta, akkor ő már ‘leszállt’ egy bizonyos értelemben, abban, hogy őt Isten már elküldte. Ezért múlt időben is elmondhatta: "Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le" (51.v.). Azonban arról is beszél, hogy ő, mint kenyér ‘leszáll’ a mennyből kereszthalálának formájában: "... az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem" (51.v.). Tehát Jézus itt úgy beszél, mint aki már lejött a mennyből, mint aki benne van annak a folyamatában, hogy lejön, és még le fog szállni kereszthalálában. Ez a tény önmagában bizonyíthatja, hogy a ‘leszállás’ arra utal, hogy Isten kinyilatkoztatja Önmagát, inkább mintsem csupán Krisztus születésére vonatkozna. Ez döntően bizonyítva van az Ószövetség valamennyi Istenre vonatkozó utalásai által, melyek Isten ‘leszállásairól’ beszélnek pontosan ugyanilyen értelemben. Isten látta népének nyomorúságát Egyiptomban, és ‘leszállt’, hogy megmentse őket Mózes közreműködésével. Látta szolgáságunkat a bűnre, és ‘leszállt’, kinyilatkoztatta Önmagát azáltal, hogy elküldte Jézust, mint ahogyan Mózest is, hogy kivezessen minket ebből a szolgaságból.
|
