|
|
A mondatok egyes szavai és összetettebb szerkezeti egységei leírhatóak a forma szempontjából, vagyis az alapján, hogy mik ők, illetve miből állnak, valamint a funkció szempontjából, vagyis, hogy milyen szerepet töltenek be a mondatban. Az a mondat például, hogy "Az Európai Űrügynökség 2003-ban elindított egy űrszondát a Marsra" öt összetevőből áll, amelyek azt jelzik, hogy ki csinált (indított el) mit, illetve hová és mikor. A legfontosabb összetevő az elindított ige, amelytől közvetlenül függenek a ki és mit argumentumok (ezeket a mondattanban alanynak és tárgynak hívják), valamint az igéhez lazábban kapcsolódik az idő- és helymegjelölés, (amelyeket határozóknak hívnak). Az ilyen funkcionális összetevőket elképzelhetjük üres lyukakként, amelyeket különböző szintaktikai formájú anyagokkal kell kitöltenünk. Így az alany, az Európai Űrügynökség nem csak a NASA-nak kiváló alternatívája, hanem egyben egy olyan szócsoport is, amit főnévi csoportnak (NP - az angol noun phrase-ből) hívnak, mivel a csoport fejét egy főnév alkotja, és mivel a csoport lecserélhető egy egyszerű főnévre vagy tulajdonnévre (ESA), vagy egy (főneveket helyettesítő) személyes névmásra (ők). Bár minden nyelv ki tudja fejezni, hogy ki-csinált-mit-mikor-hol, ezt azonban minden nyelv különböző módon teszi, ami a mondatösszetevők sorrendjét illeti (l. tipológia).
|