|
|
Önmagunkban véve hasonlóak vagyunk az állatokhoz (Préd.3:18-20). Feltehetjük a kérdést, 'Isten miért az embert választotta ki a vele való személyes kapcsolatra, s nem bármely másik állatot?' Ennek pontos okait nem lennénk képesek megérteni, még akkor sem, ha választ kapnánk erre. Ugyanez igaz a Teremtés könyvében (1Móz 1,2) feljegyzett Teremtéstörténettel kapcsolatban is. A tudományos magyarázat azt illetően, hogy Isten hogyan teremtette meg a különböző anyagokat és azokat miként szervezte világegyetemünk végső csodájába, túllépi azt a pontot, amelyre az emberi tudomány valaha is választ találhat. Isten ezért az Ő teremtő munkáját olyan módon fejezte ki számunkra, amelyet csak a gyermeki lelkületű emberek képesek elfogadni. Ugyanez igaz az olyan erkölcsi dilemmák esetében is, amelyeket függelékünk elején ismertettünk. Ez a könyv körvonalazta az ezekkel a témákkal kapcsolatos Bibliai tanításokat. A mi értelmünk természeténél fogva nem fogadja alázattal Isten igéit, nehézségeink fognak támadni ezen dolgok némelyikének elfogadását illetően azon a módon, ahogyan azt a Biblia elénk tárja. Azonban fel kell ismernünk, hogy ez a mi hibánk, s nem Istené. Hiányzik belőlünk a szükséges önvizsgálat, amely által elfogadhatnánk, hogy a mi gondolkodásmódunk alapjaiban véve hiányos és hibás. Ki kell egyeznünk azzal a ténnyel, hogy szellemünkben alsóbbrendűek vagyunk Istenhez képest. Gondolkodásmódunk nem csupán egy lépcsőfoknyival van lejjebb Isten gondolkodásmódjától, alapjaiban véve különbözik az Övétől. Ezért Isten azt kéri tőlünk, hogy öltsük magunkra Krisztust, tanulmányozzuk szavát, hogy megérthessük gondolkodásmódját, és megkíséreljük a magunkévá tenni azt (Ef 3:16-19).
|
