|
|
“Il mio primo pellegrinaggio a Medjugorje è stato legato ai miei compiti e ad un interesse nella mia vocazione sacerdotale. Nel 2005 cioè la Chiesa locale mi ha affidato una grande responsabilità ed il compito di portare una croce pesante: cioè il ministero di esorcista. I primi mesi ed i primi anni sono stati riempiti dall’amore e dalla grazia di Dio, ma naturalmente anche di grandi difficoltà. Tuttavia, la vera grande difficoltà capito durante un, per dirla così, “grande esorcismo” su un posseduto. Con voce molto rozza, piena di orrore, quella voce si rivolse a me con queste parole: `Io sono orribile, io sono forte ed io ti distruggerò.
|
|
|
„Első medjugorjei zarándoklatom szorosan kapcsolódik kötelességeimhez és foglalkozásomhoz, papi hívatásomhoz. 2005-ben a helyi egyház óriási felelősséget, s ezzel együtt nehéz keresztet bízott rám és ezzel, mely az egzorcizmus vagyis az ördögűzés szolgálata. Az első hónapokban és években mélyen megtapasztaltam Isten szeretetét és kegyelmét, de természetesen nagy nehézségekkel is találkoztam. Azonban az igazi nagy szenvedés egy „nagy egzorcizmus” – így hívjuk mi - alkalmával történt, amikor egy megszállott felett imádkoztam. Nagyon durván, egy félelmetes hang felém fordult és a következőket mondta: ’én rettenetes vagyok, erős vagyok és elpusztítalak téged. Tönkreteszem papságodat, szerzetesi hívatásodat és egész életedet.’ Bár nagyon szörnyűnek éreztem, mégsem vettem túl komolyan, mert mélyen hiszek Istenben és semmi okom sincs arra, hogy ne higgyek Neki. S tudom, hogy a félelem a sátánnal szemben már veszteséget jelent. Isten azonban megengedte ezt a kísértést, hogy megtapasztalhassam milyen hatalmas és erős az ő Édesanyja és mennyire szent föld Medjugorje. Minden akkor történt, amikor nagy fájdalmak és kísértések idején imádkozni próbáltam, de nem tudtam. Minden nap elmentem gyónni, de a sátán tovább gyötört. A kísértések olyan erősek voltak, hogy teljesen elveszítettem a lelki békémet. S nem csak azt. A lelkemben úgy éreztem elveszítettem a szerzetességem és papságom. Teljes elsüllyedést és megsemmisülést éltem meg. Ebben a nehéz valóságban, amíg nem értettem, hogy mi történik velem, valaki felajánlott nekem egy medjugorjei utat. Elmentem a papok egy csoportjával. Ők imádkoztak, én nem tudtam. Egyszerűen nem tudtam imádkozni. Ezen a zarándoklaton találkoztam egy idős pappal, Ambrozia atyával, aki Szlovákiából érkezett. Ő egész életét és hívatását feláldozta Ukrajnai szolgálatában. Infarktusból gyógyult fel és cukorbeteg volt. Ő ekkor már ötödik alkalommal jött Medjugorjéba. Lelkesített áldozata és alázatossága. Ő ferences szerzetes, aki útközben a barátommá vált. Segítettem neki, az idős embert kézen fogva vezettem. Úgy tűnt mintha én segítettem volna neki, miközben ő segített nekem. Együtt mentünk fel a Podbrdora. Azt mondták, hogy az egyik látnoknak jelenése lesz a hegyen. Sok pap volt ott, a világ minden részéről. Ez volt az első meglepetés számomra Medjugorjéban. Ambrozia atya mellett ültem, háttal a jelenés helyének. Úgy éreztem méltatlan vagyok arra, hogy itt legyek. A rózsafüzér alatt azonban megszületett bennem a vágy, hogy lássam, mi történik o
|
