|
|
Számos példa van arra, amikor az emberek olvassák a Szentírást, azonban olyan módon, mint, akik nem olvassák. Ez egy olyan kór, amelyre mindannyian hajlamosak vagyunk. A Krisztus korabeli zsidókról úgy tűnik, hogy nagy buzgalmat mutattak Isten ígéi iránt, megbíztak az ószövetségi iratokban, mint ihletett írásokban (Jn.5:45; ApCsel.6:11), tisztában voltak vele, hogy ezeknek az Írásoknak a tanulmányozása által meglehet a reménységük az örök élet felől (Jn.5:39), minden héten tartottak nyilvános felolvasást (ApCsel.15:21). Sőt, némelyikük közelebbről is tanulmányozta a különböző iratokat a hét többi napjain is. Azonban elmulasztották felismerni ezeknek az Írásoknak az igazi jelentőségét, azt illetően, hogy azok Krisztusra mutattak előre. Jézus világosan megmondta nekik: "Ti ... kutatjátok az Írásokat ... ha hinnétek Mózesnek, hin-nétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek? ... Mózesre és a prófétákra nem hallgattok ..." (Jn.5:39,46,47; Lk.16:29-31).
|