|
|
Keliolika eilučių žemiau Paulius skatina mus "panašiai kaip jis (Kristus) numirti (Fil 3:10). Taigi mes turime įgauti "morphe", arba "išvaizdą", kurią Kristus pademonstravo mirdamas. Tai negali reikšti, jog mes turime įgauti prigimtį, kurią jis tada turėjo, kadangi mes jau turime žmogišką prigimtį. Mes neturime keistis, kad įgautume žmogišką prigimtį. Bet mes turime pakeisti savo mąstyseną, kad galėtume įgauti "morphe", arba nusistatymą, kurį Kristus turėjo mirdamas.
|
|
|
Az itt használt szó "ugyanarra, (hasonló)" (görög ‘morfe’) kifejezés nem vonatkozhat valakinek az alapvető természetére, melyet a Fil.2:7-es vers is bizonyít, ahol azt olvashatjuk, hogy Krisztus "szolgai formát" vett fel magára. Isten formájával bírt, s mégis szolgai formát vett fel. Egy szolga alapvető természete nem különbözik bármely másik emberétől. A szövegösszefüggéssel összhangban ezt a kijelentést biztosan értelmezhetjük úgy, hogy noha Jézus tökéletes volt, teljességgel az Istenéhez hasonló szeretet volt benne, s mégis hajlandó volt szolgai alázatot magára ölteni. Néhány verssel később Pál arra serkent, hogy legyünk "...hasonlóvá" az ő (Jézus) halálához (Fil.3:10). Összhangban kell lennünk abban a ‘morféban’, Krisztus azon formájában, amelyet halálában mutatott. Ez nem jelentheti azt, hogy nekünk abban a természetben kell osztoznunk, amellyel ő akkor bírt, hiszen nekünk már most is emberi természetünk van. Nincs szükségünk változásra, hogy emberi természetünk lehessen, hanem gondolkodásmódunk megváltozására van szükség, azért hogy olyan Krisztusi ‘formával’ bírhassunk, amilyennel Krisztus is rendelkezett halálában, illetve arra van szükség, hogy Krisztus szellemi képmásaivá váljunk.
|