|
|
Branimir Ritonja ugyanazt az érintési pontot szólítja meg, az üresség pontját, amely összeköti a büntetést és a szabadságot. A társadalmi és személyes felelősség nélküli egyéni szabadság következménye ugyanis pontosan az, hogy az »azt teszek, amit akarok, senki sem korlátoz« szellemiség jegyében való korlátlan érvényesítése ugyane szabadság behatárolásának módszereit is létrehozza. Amennyiben a szabadság börtönbüntetés formájában történő elveszítése jogosulatlan, és az ún. »politikai« rabok esetében, akiknek egyetlen bűne a másként gondolkodás , ennek vagyunk tanúi, szélsőséges esetekben, amikor valóban pusztán a túlélés a tét, ez akár önkéntesen is történhet. A szabadság mint érték tulajdonképpen pontosan annyit ér, amennyit az emberélet. A túlélésért a társadalom mélyén, a modern korban felhalmozott tőke élvhajhászása és önelégültsége ellenében folytatott harc már nem a szabadság ugyanazon eszméjét célozza meg. Miközben a pór szabadsága a létezés szabadságától függ, a tőkés szabadsága az embertársai szabadságának korlátozása árán teremtett fölös nyereség függvénye.
|
