|
|
Sokan nem tudnak a József-hegy lábánál húzódó szövevényes barlangrendszerről, ami a budai Termálkarszt része. A barlang a Malom-tó mögött a tavat tápláló források vízvezető járata, amely a rózsadombi nagy barlangrendszerek ötödik, de egyetlen aktív képviselője. A nagyrészt a vízszint alatt elhelyezkedő és így csak búvárok számára „járható” rendszer vizét a mélyből feltörő meleg, valamint a Budai hegyek felől áramló hideg karsztvízből kapja. A barlang arról a vegyészről kapta a nevét, aki az 1850-es években elkezdte kutatni a barlangrendszert, száraz járatait feltárta, feltételezte a víz alatti további barlangrendszert és elemezte a víz összetételét. Bár az 1930-as évektől folyamatosan kutatták a barlangot, a legnagyobb volumenű felfedezést 2002-ben tették: elérték a világ legnagyobb termálvizes, 20-25 méter magas, kupola alakú víz alatti termét – amelynek egy része a víz mai szintje fölé emelkedik. Ezt a termet 2008-ban egy fúrással meg is nyitották, bár jelenleg nem látogatható, csak engedéllyel megközelíthető. A folyamatosan zajló felderítések és felmérések eredményeként, a rendszer jelenleg ismert hossza 6 km, mélysége pedig 80 méter a vízszint alatt. A barlang kiterjedése azonban bizonyosan nagyobb, mivel számos olyan végpont van, ahol a továbbjutásnak egyelőre az emberi teljesítőképesség és a búvártechnikai lehetőségek szabnak határt. A Molnár János-barlang megismerésének fontos tudományos jelentősége van, hiszen a hévizes eredetű barlangok kialakulását egy aktív barlangrendszerben lehet a legtökéletesebben tanulmányozni.
|