|
|
Mindezeknek a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. "Amíg megérkezem, legyen gondod az Írás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra. Ne hanyagold el a benned lévő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével. Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is" (1Tim.4:13-16). Az 1. Függelékben közölt listák a lényeges tanításokról nyilvánvalóan nem ihletettek, azonban mégis korrekt összefoglalásainak tünnek a Biblia verseiben szereplő speciális tételeknek, az olyan versekének, amelyek olyan dolgokról beszélnek, mint az "egyetlen hit", a "hagyomány" elemei, stb. Ez a tanulmány reméljük képes rámutatni, hogy van egy bizonyos igény a tanok egy lényeges részének a megértésére, amelyet mindannyiunknak el kell fogadnunk, és amelyek által nem késleltethetünk megerősíteni az új életre való elhivatottságunkat. Ezek a dogmai tanulmányok szükségszerüen magában foglalják a víz alámerülésre jelentkezők oktatását és méltányos, hogy a víz alámerülés előtt egy eszmecsere formájában meggyőződünk arról, hogy a víz alámerülésre jelentkezők valóban teljesen megértették-e mindazt, ami tanítva volt nekik. Gyakran vannak a hívők arra buzdítva, hogy ragaszkodjanak "a hithez" a megpróbáltatások között is. "Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll…"(2Tim 2:19). Az első tantételekben és Isten teljes tervének a csodálatos útjában való jártasságaink önmagukban is buzdíthatnak minket erre. Csak a rendszeres Igehírdetés és ezeknek a tanoknak az újra-olvasása által lehet miénk ez a mély bizonyosság és ígéret, és akkor ahogyan Pál is a sötét és magányos óráiban, mi is elmondhatjuk "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.…Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset (az életünket, mindenünket) megőrizze arra a napra" (2Tim.4:7; 1:12).
|
