|
|
Kristo"akajifanya kuwa hana utukufu", Ukitamka unabii wa kusulubiwa kwake katika Isaya 53:12:"Alimwaga nafsi yake hata kufa", Yeye mwenyewe akatwaa namna (mwenendo) ya- wa mtumwa". Kwa msimamo wake wa kuwa kama mtumwa kwa wafuasi wake (Yn. 13:14), ulijionyesha kwa ukuu na kufa kwake msalabani (Math.20:28). Isaya 52:14 ulitabiri kuhusu mateso ya Kristo ya kwamba juu ya msalaba"uso wake ulikuwa umeharibiwa sana zaidi mtu yeyote, na umbo lake zaidi ya mwanadamu". Uendelevu huu wa kujinyenyekeza mwenyewe"hata mauti, naam mauti ya msalaba"ulikuwa ni jambo lingine lililotokea wakati wa maisha yake na kufa, sio wakati wa kuzaliwa kwake.
|
|
|
4) - Le Christ "ne se faisait aucune réputation", ou "se vidait lui-même" (R.V.), faisant allusion à la prophétie de sa crucifixion dans Ésaïe 53:12: "Il déversait son âme jusqu’à la mort". Il "prenait la forme (le comportement) d’un serviteur" lorsqu’il prenait l’attitude d’un serviteur envers ses disciples (Jean 13:14), et encore plus suprêmement lorsqu’il mourait sur la croix (Matthieu 20:28). Ésaïe 52:14 prédisait ceci, au sujet des souffrances du Christ sur la croix: "son visage était tellement déparé, plus que tout homme, et sa forme, plus que les fils des hommes". Cette humiliation progressive de lui-même "jusqu’à la mort, même en sa mort sur la croix" était quelque chose qui avait lieu toute sa vie et jusqu’en sa mort, mais non quelque chose qu’il possédait à sa naissance. On a vu que le contexte de ce passage a rapport à l’esprit de Jésus, dont l’humilité nous est présenté comme exemple à suivre. Ces versets doivent donc nous parler de la vie de Jésus sur la terre, portant notre nature, et de son humiliation, même s’il avait un esprit complètement conforme à celui de Dieu, afin de considérer nos besoins.
|
|
|
Christus "heeft zichzelf ontledigd (of: vernietigd)", verwijst naar de voorzegging van zijn kruisiging in Jesaja 53:12 : "omdat hij zijn leven heeft uitgegoten in de dood." Hij heeft "de gestalte (gezindheid) van een dienstknecht" als voorbeeld getoond aan zijn volgelingen (Johannes 13:14), in het bijzonder door zijn dood aan het kruis (Mattheus 20:28). Jesaja 52:14 heeft Christus’ lijden aan het kruis voorzegt: "zozeer misvormd, niet meer menselijk was zijn verschijning, en niet meer als die der mensenkinderen zijn gestalte". Hij heeft zichzelf steeds meer vernederd "tot de dood, ja tot de dood des kruises". Dit was niet een eenmalige gebeurtenis bij zijn geboorte, maar een proces dat zijn gehele leven door plaatsvond met als hoogtepunt zijn kruisdood. Wij hebben laten zien dat de context verband houdt met de gezindheid van Jezus, zijn zienswijze, zijn nederigheid die ons wordt voorgehouden als een voorbeeld om na te volgen. Deze verzen spreken dus van Jezus’ leven op aarde, in dezelfde menselijke natuur die wij hebben, en hoe hij zichzelf vernederde, terwijl hij een gezindheid had die geheel op God was afgestemd.
|
|
|
Christus "het homself ontledig", verwys na die voorspelling van sy kruisiging in Jesaja 53:12 : "omdat hy sy siel uitgestort het in die dood." Hy het "die gestalte (gesindheid) van 'n dienskneg" aangeneem deur die houding wat hy teenoor sy volgelinge openbaar het (Johannes 13:14), wat tot die hoogste demonstreer is deur sy dood aan die kruis (Mattheüs 20:28). Jesaja 52:14 het Christus se lyding aan die kruis voorspel: "so misvormd was sy voorkoms, geen mens meer nie, en sy gestalte was nie soos die van 'n mensekind nie". Hy het homself toenemend nederig gemaak, selfs tot die dood toe, en dit was 'n proses wat deur sy hele lewe plaasgevind het, nie net by sy geboorte nie. Ons het gewys dat die konteks van hierdie gedeelte verband hou met Christus se gesindheid, sy sienswyse, die nederigheid wat aan ons voorgehou word as 'n voorbeeld om te volg. Hierdie verse praat dus van Jesus se lewe op aarde, in dieselfde menslike natuur as ons, en hoe hy homself nederig gemaak het, ten spyte van 'n verstand wat algeheel ingestel was met die van God.
|
|
|
4. Krist "je ponizio sam sebe" ("nije za se učinio nikakvu slavu" -izv. tekst), ili "ispraznio se" (R.V.), aludirajući na proroštva o njegovu raspeću u Is.53:12: "izlio je svoju dušu u smrt" ("jer je dao svoju dušu na smrt" Daničić). "Uzevši obličje sluge" s njegovim držanjem nalik-sluge prema njegovim sljedbenicima (Iv.13:14), krajno dokazano njegovom smrću na križu (Mt.20:28). Is.52:14 je prorokovalo o Kristovim patnjama na križu "bijaše nagrđen u licu mimo svakoga čovjeka, i u stasu mimo sinove čovječije". Ovo napredno ponizivanje sebe "do smrti, smrti na križu" je bilo nešto koje je nastalo za vrijeme njegova života i smrti, ne njegova rođenja. Mi smo pokazali da se kontekst ovoga pasusa tiče Isusova uma, čija je poniznost stavljena za primjer nama da oponašamo. Ovi stihovi moraju stoga govoriti o Isusovu životu na zemlji, u našoj ljudskoj prirodi, i kako je ponizio sebe, usprkos tome što je imao uma potpuno usklađenog s Bogom, uzevši u obzir naše potrebe.
|
|
|
4. To, že Kristus „sám sebe zmařil“ (doslova: „vyprázdnil sám sebe“) poukazuje na proroctví o jeho ukřižování v Iz 53,12: „Vydal sám sebe na smrt“. „Vzal na sebe podobu služebníka“ služebným postojem ke svým stoupencům (J 13,14) a vrchovatě to pak demonstroval svou smrtí na kříži (Mt 20,28). V Iz 52,14 je prorokováno o Kristově utrpení na kříži: „Jeho vzezření bylo tak znetvořené, že nebyl podoben člověku.“ Toto stupňující se ponižování až „ke smrti, a to smrti na kříži“ bylo něčím, co se vynořovalo během jeho života i umírání, nebylo však dáno už při jeho narození. Ukázali jsme kontext této pasáže ve vztahu k Ježíšově mysli, jejíž pokora je vyzdvižena jako příklad hodný následování. Tyto verše musí proto hovořit o Ježíšově životě na zemi v naší lidské přirozenosti a o tom, jak se kvůli nám pokořil, a to navzdory tomu, že jeho mysl byla zcela sladěna s tou Boží.
|
|
|
4. Kristus "alandas Ise end" (või nagu öeldakse parandatud Inglise Piibli Väljaandes T.R.V.J. "tegi End tühiseks"), mõeldes selle all ettekuulutust Oma ristisurmast Jesaja 53:12: "(Tema) tühjendas oma hinge surmani". Jeesus "võttis endale (eeskuju andmiseks) orja kuju", vastupidiselt isanda suhtumisele oma õpilase suhtes (Johannese 13:14), eriti demonstreerides seda oma surmaga ristil (Matteuse 20:28). Jesaja 52:14 salmis antakse ettekuulutus Kristuse kannatuste kohta ristil: "nõnda rikutud, ebainimlik oli Ta välimus, ja ta kuju ei olnud inimlaste taoline". See progresseeruv enese allutamine "surmale ja ristisurmale", oli millekski selliseks, mis toimus Tema elu ajal ja surma momendil, kuid mitte Tema sünni ajal. Me näitasime, et selle lõigu sisu käib Jeesuse mõttelaadi kohta maa peal, meie inimlikul kujul ja kuidas Ta tühjendas End, vaatamata sellele, et Tema mõttelaad oli täielikult kooskõlas Jumalaga, vastavalt meie vajadustele.
|
|
|
4. Krisztus "... megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel ...", ez egy visszahivatkozás a kereszthaláláról szóló próféciára az Ézs.53:12-es versben: ".. önként ment a halálba ...". Jézus "... szolgai formát (viselkedést) vett fel ..." szolgához hasonló magatartása által, melyet követői felé tanusított (Jn.13:14), és amely a legteljesebben kereszthalálában nyilvánult meg (Mt.20:28). Az Ézs.52:14-es vers Krisztus szenvedéseivel kapcsolatban megjövendöli, hogy a kereszten "... annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt alakja". Egyre nagyobb alázata egészen "... halálig, mégpedig a kereszthalálig" egy olyan folyamat volt, amely egész életén keresztül és halálakor is tartott, nem születésekor lett teljessé. Ennek a résznek a szövegösszefüggése alapján láthattuk, hogy mindezek a kijelentések Krisztus belső emberére vonatkoznak, az alázatra, melyet követendő példaként állított elénk. Tehát bizonyosan Jézus földi életéről beszélnek, amikor emberi természetünkben volt, és arról hogy mennyire megalázta önmagát, annak ellenére, hogy szeretete tökéletes összhangban volt Isten szeretetével, fontolta meg súlyos helyzetünket.
|
|
|
4. Kristus "apiplėšė pats save". Čia daroma užuomina į pranašystę apie jo nukryžiavimą Iz 53:12 : "Jis atidavė save mirčiai". Jis priėmė "tarno išvaizdą" elgdamasis su savo pasekėjais kaip tarnas (Jn 13:14), ir tas labiausiai išryškėjo jam mirštant ant kryžiaus (Mt 20:28). Iz 52:14 pranašaujama apie Kristaus kančias ir sakoma, kad ant kryžiaus "jo išvaizda buvo nežmoniškai sudarkyta, o jo pavidalas nebepanašus į žmogų". Vis didėjantis nusižeminimas, net "iki mirties, iki kryžiaus mirties" vystėsi jame visą gyvenimą ir taip pat jam mirštant, bet ne gimstant. Kaip išsiaiškinome, šių eiučių kontekstas turi ryšį su Jėzaus nusistatymu ir mintimis, kurių nuolankumas mums buvo ir yra sektinas pavyzdis. Todėl ir šiose eilutėse turi būti kalbama Jėzaus gyvenimą žemėje, su mūsų žmogiška prigimtim, ir aiškinama apie tai, kaip jis nusižemino, kad mums padėtų, nepaisydamas to, jog jo nusistatymas ir mintys buvo visiškai kaip Dievo.
|
|
|
4. Христос "не направи за себе ниедна слава", или "се предаде" (R.V.), и посочува на пророштвото за неговото распетие во Иса. 53:12: "душата Своја на смрт ја предаде". Тој "зеде обличје (држење) на слуга" со своето налик-на-слуга држење кон своите следбеници (Јв.13:14), врвно изложено со неговата смрт на крстот (Мт.20:28). Иса.52:14 пророкуваше за Христовите страдања на крстот "Толку ликот Негов беше обезличен повеќе, отколку на секој човек и видот (обликот) Негов- повеќе, отколку на синовите човечки". Ова напредно понижување себеси "до смрт, дури и смртта на крст" беше нешто што се појави за време на неговиот живот и смрт, не при неговото раѓање. Ние покажавме дека контекстот на овој пасус се однесува на свеста на Исус, понизноста која ни се нуди како пример за копирање. Овие стихови према тоа говорат за неговиот живот на земјава, во нашата човечка природа, и како се понизи, макар што имаше ум потполно во склад со Бога, ги зеде во обзир нашите потреби.
|
