|
A középkortól kezdődően külföldi muzsikusok szívesen keresték fel Magyarországot, és Erdélyből is elindultak a zenészek Európa országai felé. Az erdélyi német városok büszkék voltak arra, hogy zenei műveltségükben mindig lépést tudtak tartani a Német-római Birodalom zenei központjaival. Orgonistáikat, kántoraikat Lipcsében és Bécsben képeztették, műformáikat onnan hozták. Így vált Brassó és Szeben zenei élete a szász kultúrközösség központjává, melynek kiemelkedő alkotója Johannes Honterus, a brassói születésű, kiváló tudós, reformátor és pedagógus. Bécsi és krakkói tanulmányai után tért vissza szülővárosába, ahol nyomdát alapított, majd haláláig a kulturális és vallási élet irányítója volt. Az ő nevéhez kötődik az első Erdélyben megjelent hangjegyes nyomtatvány, az Odæ cum harmoniis című gyűjtemény (1548), mely 21 négyszólamú, antik versformák metrumára írt kompozíciót tartalmaz, világi és vallásos szövegekre. A művek alapjául német humanista dallamok, főleg Tritonius dallamai szolgálnak, ezzel is bizonyítva, hogy a humanista zenei irányzat viszonylag hamar eljutott Erdélybe. Kiadványa didaktikai célzatú, melyben a latin nyelv elsajátítására Horatius ódáit ajánlja. Ellentétben a kor többi kiadványával, külön jelenik meg a szöveg és a dallam, a szöveg sorrendje viszont nem követi a dallamét, ezek egyeztetését a tanulókra bízza.
|