|
|
Inmiddels had Catherine aan haar biechtvader, de pater Lazarist Aladel, doorgegeven wat Maria haar over de medaille had gezegd. De pater was voorzichtig en ging er niet direct op in. Enige tijd verliep, waarin aan wat de zuster had gezegd, niet veel aandacht werd geschonken. Toch liet de zaak Aladel niet los.
|
|
|
A Szűzanya 1830. november 27-én, szombaton jelent meg Katalinnak másodszor. Este fél hatkor a nővérek elmélkedésre mentek a kápolnába. Márta anya felolvasta az első szempontot. Katalint hirtelen nagy csend vette körül. Majd ismét a jól ismert hangra, a selyem suhogására lett figyelmes. Az emelvényről jött, amely mellett egy Szent Józsefet ábrázoló festmény függött. “A Szűzanya ott állott”- ahogy Katalin azt később kifejezte. Egy halványpiros köpeny volt rajta, amelyből fény áradt. Egyszerű szabású volt, a karokat és a nyakat befedő, bő ujjakkal. Szűz Mária egy földig érő fátyolt is viselt. A fátyol alatt, amely csipkével volt a homlokhoz erősítve, aranyszőke haj csillogott. Arca egy kb. 40 éves asszony arca volt, aki szomorúan mosolygott. Szemeit az égre emelte. A Szent Szűz egy félgömbön állott. Kezében egy kisebb gömböt tartott, amelyen egy kereszt volt. Mozdulatlanul lebegett a térben. Katalin egy benső hangot hallott: “A kisebb gömböt mintegy felajánlja a Mennyei Atyának. A gömb az egész világot jelképezi, de mindenekelőtt Franciországot, és minden egyes személyt. A Szűzanya ujjain drágakövekkel díszített gyűrűk voltak, amelyekből, miután a a gömb eltűnt, ragyogó, legyezőszerű fénysugarak áradtak. A fénysugarak cseppekké válva lehullottak a félgömbre, amelyen a jelenés állott. Katalin ismét hallotta a hangot: “Ez a kegyelem jelképe, amelyekben azokat részesítem akik ezt kérik.” Katalin késbb ezt írta ezzel kapcsolatban: “Ezáltal megértettem, hogy mennyire kedves a Szűzanyának, ha az Ő közbenjárását kérjük imáinkban, és milyen nagylelkű azokhoz, akik kegyelmeket esdeklenek ki általa, s hogy ezeket milyen szívesen közvetíti. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha már nem is ebben a világban éltem volna. Éltem-e még, vagy meghaltam? Elragadtatásba estem… Nem tudom ,hogyan fejezzem ki ezt szavakkal.” Katalin a Szűzanyát körülvevű ovális fényben aranybetűs szavakat látott:
|