والانواع – -Translation – Keybot Dictionary

Spacer TTN Translation Network TTN TTN Login Deutsch Français Spacer Help
Source Languages Target Languages
Keybot 4 Results  www.dolomitipark.it
  Parco Nazionale Dolomit...  
وينعكس التعقيد التركيبي والتنوع النسبي للصخور في التشظي الجبلي المثير للإعجاب، في مجموعة هائلة من المناظر الطبيعية، والأنواع البيولوجية الجديرة بالمشاهدة.
La complejidad estructural y la relativa variedad de las rocas se reflejan en una marcada fragmentación orográfica, en la gran variedad de paisajes y en una considerable diversidad biológica.
A complexidade estrutural e relativa variedade de rochas reflectem-se numa impressionante fragmentação orográfica, numa grande variedade de paisagens e em notórias variedades biológicas.
Η περιπλοκότητα της δομής και η σχετική ποικιλία των βράχων αντανακλώνται σε μια εντυπωσιακή ορογραφική διαστρωμάτωση, σε ένα πλούσιο πλήθος τοπίων και σε αξιοσημείωτες βιοποικιλότητες.
De structurele complexiteit en de relatieve variëteit aan rotswanden worden weerspiegeld in een imposante orografische fragmentatie van landschappen en in een opmerkelijke biologische diversiteit.
A sziklák szerkezeti összetettsége és relatív változatossága az egyértelmű helyrajzi felosztásban, a változatos tájképben és a jelentős biológiai sokféleségben nyilvánul meg.
Kompleksowa struktura i stosunkowo duża różnorodność skał znajdują odzwierciedlenie w imponującej fragmentacji orograficznej oraz szerokiej palecie krajobrazów i biologicznych gatunków.
Complexitatea structurală şi varietatea de roci se reflectă într-o fragmentare orografică impresionantă, într-o mare diversitate de peisaje şi importante varietăţi biologice.
Сложность геологических структур и относительное разнообразие скальных пород ярко выражено во фрагментации рельефа, в большом разнообразии ландшафтов и примечательности биологических видов.
Yapısal karmaşıklık ve kaya çeşitlerindeki göreceli farklılık, etkileyici orografik parçalanma, çeşitli manzara ve kayda değer sayıdaki biyolojik çeşitlerde yansıtılır.
Sarežģītā ģeoloģiskā struktūra un klinšu salīdzinoši lielā daudzveidība atspoguļojas reljefa fragmentācijā, ainavu dažādībā un nozīmīgās bioloģiskajās sugās.
  Parco Nazionale Dolomit...  
و Bellflower و Kerner's Spurge وما إلى ذلك). وإذا انتبهت، فمن الممكن أن تسمع أو ترى الكثير من المراعي والأنواع الأخرى المثيرة للاهتمام مثل الصقر الذهبي ونقار الخشب الأسود. كما أن وجود البحيرة يعطي الفرصة لتأمل البرمائيات ومنها ثعبان العشب ومن بين الطيور طائر البُركة (الذي يقضي الشتاء حول البحيرة) وطائر الذعرة الرمادي.
etc.). Si se presta atención, es posible escuchar o ver muchas aves paseriformes y otras especies interesantes, como el águila real y el pito negro. La presencia del lago ofrece la oportunidad de observar anfibios, como la culebra de collar y, entre las aves , el ánade real (que inverna junto al lago) y la lavandera cascadeña.
, Campânulas, Lauréola de Kerner, etc). Se prestar atenção, é possível ouvir ou ver as muitas aves e outras espécies interessantes como a Águia Dourada e o Picapau Negro. A presença do lago oferece a oportunidade de observar anfíbeos, a Cobra-de-Água-de-Colar e, entre os pássaros, o Pato-real (que passa o Inverno no lago) e o Melro d'Água.
, η καμπανούλα, το ευφόρβιο, κτλ.). Αν δώσετε προσοχή, είναι δυνατό να ακούσετε ή να δείτε πολλά στρουθώδη και άλλα ενδιαφέροντα είδη, όπως ο χρυσαετός και ο μαύρος τρυποκάρυδος. Η ύπαρξη της λίμνης σας δίνει την ευκαιρία να παρατηρήσετε αμφίβια, το γρασιδόφιδο και μεταξύ των πουλιών, την αγριόπαπια (που διαχειμωνιάζει γύρω από τη λίμνη), καθώς και τη σταχτοσουσουράδα.
, de klokbloem, de wolfsmelk, etc...). Als u goed oplet, dan is het mogelijk om zangvogels en andere boeiende soorten te horen of te zien, zoals de goudarend en de zwarte specht. De aanwezigheid van het meer geeft u de kans om amfibieën te zien, zoals de ringslang en vogels als de wilde eend (die in het meergebied overwintert) en de grijze kwikstaart.
、Bellflower(ベルフラワー)、Kerner's Spurge(グンバイナズナの一種)に代表される東ヨーロッパに分布する植物が見られる点で非常に重要なエリアと言えます。 よく注意して観察すると、スズメ目の鳥や珍しいイヌワシやクマゲラなどの鳥を見ることができます。 湖では両生類のヨーロッパヤマカガシを観察することができ、鳥の中には湖で越冬するマガモやキセキレイも見られます。
stb.) jelenléte miatt is igen fontos. Ha figyelmesek vagyunk, számos énekes madarat és egyéb érdekes fajokat, többek között szirti sast és fekete harkányt is láthatunk és hallhatunk. A tó közelsége miatt alkalom nyílik egyes kétéltűek, például a vízisikló, a madarak közül pedig a tőkés réce (amely a tónál tölti a telet) és hegyi billegető megfigyelésére is.
, dzwonek, wilczomlecz austriacki, itp.). Przy odrobinie szczęścia można dostrzec wiele ptaków z rodziny wróblowatych i inne ciekawe gatunki, jak orzeł przedni czy czarny dzięcioł. Obecność jeziora daje okazję do obserwacji płazów, zaskrońców i ptaków, jak krzyżówka (która nad jeziorem spędza zimę) czy pliszka górska.
, clopoţei, laptele-cucului etc.). Dacă acordaţi atenţie, puteţi auzi sau vedea multe vrăbii din familia passeres şi alte specii interesante, acvila de munte şi ciocănitoarea neagră. Datorită prezenţei lacului, aveţi posibilitatea de a observa amfibieni: şarpele de casă, alături de păsări: raţa mare (care îşi petrece iernile pe langă lac) şi codobatura de munte.
, колокольчик, молочай Кернера и т.д.). Если проявить внимательность, то можно услышать или увидеть стайки птиц семейства воробьиных и множество других интересных видов, например, беркута и чёрного дятла. Поскольку в парке есть озера, можно понаблюдать за земноводными - водяными змеями, а также птицами - кряквами (они зимуют около озера) и горными трясогузками.
, Çan Çiçeği, Kerner Sütleğeni, vb.). Dikkatinizi verirseniz pek çok ötücü kuşun veya Altın Kartal ve Kara Ağaçkakan gibi diğer ilginç türlerin sesini duyabilirsiniz. Gölün varlığı amfibik canlıları, Çayır Yılanı ve kuşlardan Yeşilbaş Ördek (kışı göl kıyısında geçirir) ile Gri Kuyruksallayan'ı görme olanağı yaratır.
  Parco Nazionale Dolomit...  
مما لا شك فيه أن أحد الأسباب العلمية الرئيسية وراء إقامة المتنزه يتمثل في الثراء والندرة الشديدين لنباتاته. ففي القرن الثامن عشر، كان Vette di Feltre وMt. Serva ذائعي الصيت ومقصداً لزيارة بعض من أشهر علماء النبات في ذلك العصر. تتألف النباتات الوعائية (نباتات تحتوي على زهور وغيرها، مثل السرخسيات، وتحتوي على جذور، وساق وأوراق) من حوالي 1400 نوع (1/4 النباتات الموجودة في الأراضي الوطنية بأكملها)، ومن بينها العديد من الأنواع الجديرة بالذكر، حيث إنها أنواع مستوطنة، أو أنواع نادرة أو أنواع ذات أهمية كبيرة من الناحية الجغرافية النباتية. ويعد القسم الواقع في أقصى جنوب المتنزه من أغنى أقسامه، حيث أنه الأقل تضرراً من جراء التعرض للغمر الجليدي، وبالتالي تمكنت الأنواع القديمة من الصمود في وجه العصور الجليدية. وتوجد وفرة من الأنوع المحلية النادرة أو الأنواع التي تعيش على حافة نطاق التوزيع الخاص بها. وفضلاً عن الأنواع التي يصح أن نطلق عليها الأنواع الألبية (وخاصة الشرقية)، والأنواع الأوراسية الشمالية والمعتدلة، توجد أيضاً العديد من الأنواع التي تدور في فلك المناطق الشرقية (إليرية، وبنطس والأنواع الجنوب شرق أوروبية)، والجبال المحيطة بالبحر الأبيض المتوسط (أنواع الجبال البحر متوسطية)
Não existem dúvidas que uma das principais razões científicas que levaram à criação do Parque foi a grande riqueza e raridade da sua flora. Já no séc. XVIII, Vette di Feltre e o Monte Serva eram famosos e visitados por alguns dos mais famosos botanistas da época. A flora vascular (plantas com flores e outras, tais como fetos, com raízes, caule e folhas) consiste em aproximadamente 1.400 espécies (1/4 da flora de todo o território nacional) e, entre estas, existem muitas espécies dignas de menção, visto que são espécies endémicas, espécies raras ou espécies com grande valor fissogeográfico. A secção mais a sul do Parque é a zona mais rica visto que foi a menos arruinada por glaciares e, assim, as espécies antigas puderam sobreviver. As espécies raras localizadas ou espécies que vivem no limite da sua área de distribuição são abundantes. Para além das espécies correctamente apelidadas Alpinas (e, em particular, as orientais) e das espécies boriais e temperadas europeias, existem também muitas espécies que gravitam em redor das regiões orientais (Illyrian, Pontus, espécies do sudeste da Europa) e das montanhas circummediterrâneas (espécies das montanhas mediterrânicas).
Δεν υπάρχει καμία αμφιβολία ότι ένας από τους κύριους επιστημονικούς λόγους που οδήγησαν στη γέννηση του Πάρκου ήταν ο μεγάλος πλούτος και η σπάνια χλωρίδα του. Ήδη στον 18ο αιώνα, το όρη Vette di Feltre και Serva ήταν πασίγνωστα και τα επισκέπτονταν ορισμένοι από τους πιο διάσημους βοτανολόγους της εποχής. Η αγγειακή χλωρίδα (ανθοφόρα φυτά και άλλα, όπως φτέρες, που έχουν ρίζες, βλαστό και φύλλα) αποτελείται από περίπου 1.400 είδη (το 1/4 της χλωρίδας της συνολικής εθνικής περιοχής) και μεταξύ αυτών υπάρχουν πολλά είδη που αξίζει να μνημονεύσουμε, για το λόγο ότι είναι ενδημικά, σπάνια ή είδη με σημαντική φυτογεωγραφική αξία. Το πιο νότιο τμήμα του Πάρκου είναι και το πλουσιότερο, επειδή υπέστη τη μικρότερη καταστροφή από παγετώνες και συνεπώς αρχαία είδη μπόρεσαν να επιβιώσουν. Εξειδικευμένα τοπικά, σπάνια είδη ή είδη που ζουν στο χείλος της εμβέλειας διάδοσής τους βρίσκονται σε αφθονία. Πέρα από τα καθ' εαυτό αποκαλούμενα Αλπικά είδη (ειδικότερα μάλιστα στο ανατολικό τμήμα και τα βόρεια και εύκρατα, Ευρωασιατικά είδη, υπάρχουν επίσης πολλά είδη που γαντζώνονται σε μεγάλους αριθμούς γύρω από τις ανατολικές περιοχές (είδη του Ιλλυρικού Πόντου, νοτιοανατολικά Ευρωπαϊκά είδη), και στα παρα-Μεσογειακά όρη (ορεινά Μεσογειακά είδη).
A Park születésének egyik tudományos oka kétségtelenül növényvilágának gazdagsága és ritkasága. A Vette di Feltre és a Monte Serva már a XVII. századtól kezdve ismertek voltak, ezeket a kor legkiválóbb botanikusai látogatták. Az edényes növények (gyökérrel, szárral és levelekkel rendelkező virágos vagy páfrány típusú növények) között megközelítőleg 1.400-at tartunk számon (ez az egész ország növényvilágának 1/4-e). Ezek között nem kevés az endemikus, ritka vagy fitogeográfiai szempontból igen értékes példány. Ilyen szempontból a park déli része a leggazdagabb, mivel ezt a jégkorszakok kevésbé pusztították el, és számos ősi növényfaj megmaradt. Számos ritka, és kizárólag ezen a földrajzi területen megtalálható növényfajtával találkozhatunk. A szó szoros értelmében alpesi (különösen keleti), északi és mérsékelt éghajlatot kedvelő eurázsiai fajokon kívül a keleti vidékek (Illiria, Ponto és dél-kelet Európa) és a mediterrán (a mediterrán hegyekre jellemző) növényfajtái is képviselve vannak.
Nie ma wątpliwości, że u podstaw decyzji o powstaniu parku leżało bogactwo i unikalność flory tych terenów. Vette di Feltre i Mt. Serva zyskały sławę już w XVIII wieku i przyciągały najsłynniejszych botaników ówczesnych czasów. Flora naczyniowa (rośliny kwitnące i inne posiadające korzenie, liście i łodygi, takie jak paprocie) składa się z około 1 400 gatunków (1/4 całego kraju). Wśród nich wiele zasługuje na uwagę ze względu na swoją endemiczność, rzadkość lub dużą wartość fitogeograficzną. Najbardziej wysunięta na południe część parku należy do najbogatszych, gdyż uniknęła największych zniszczeń przez lodowce a tym samym mogły tu przetrwać prastare gatunki. Rzadkie rośliny ograniczone do jednego terytorium lub te rosnące na krańcach obszaru występowania są niezwykle obfite. Oprócz właściwych gatunków alpejskich (zwłaszcza tych wschodnich) oraz borealnej i umiarkowanej roślinności euroazjatyckiej występuje tu wiele gatunków skłaniających się ku wschodnim regionom (ilyryjskie, pontyjskie, południowo-wschodniej Europy) oraz ku obszarom górzystym strefy śródziemnomorskiej (gatunki górskie śródziemnomorskie).
Nu există niciun dubiu asupra faptului că principalul motiv care a condus la naşterea parcului a fost marea bogăţie şi raritatea florei acestuia. Încă din sec. al XVIII-lea, Vette di Feltre şi Mt. Serva erau faimoase şi vizitate de unii dintre cei mai renumiţi botanişti ai acelor timpuri. Flora vasculară (plante cu flori şi altele, precum feriga care are rădăcini, tulpini şi frunze) cuprinde aproximativ 1.400 de specii (1/4 din toată flora naţională), iar printre acestea sunt multe specii demne de a fi menţionate deoarece sunt specii endemice, rare sau cu o mare valoare fitogeografică. Secţiunea sudică a parcului este şi cea mai bogată deoarece a fost mai puţin afectată de glaciaţiuni, şi astfel speciile antice au putut supravieţui. Sunt numeroase speciile rare, locale sau speciile care cresc la limita ariei lor de distribuţie. Pe lângă speciile numite corect alpine (şi în special cele estice) şi speciile boreale-eurasiatice, există de asemenea multe alte specii orientale (specii illiryane, pontice, sud-est europene) şi din munţii Circum-Mediterranean (specii muntoase mediteraneene).
Şüphesiz Park'ın doğuşuna neden olan önemli bilimsel nedenlerden biri, sahip olduğu zengin ve benzersiz bitki örtüsüdür. 18. yüzyıldan önce de ünlü olan Vette di Feltre ve Serva Dağı zamanın önde gelen bazı botanikçileri tarafından ziyaret ediliyordu. Ulusal park içindeki bitki örtüsünün 1/4'ünü oluşturan damarlı bitki örtüsü (çiçekli bitkiler ve eğrelti otları gibi kök, gövde ve yapraklı diğer bitkiler), yaklaşık olarak 1.400 türü barındırmakta ve bunların içinde, endemik, nadir ve fitocoğrafik değere sahip olduklarından değinilmesi gereken pek çok çeşit bulunmaktadır. Park'ın en güneyi buzullaşmadan daha az zarar gördüğü için bitki örtüsü açısından en zengin bölümdür. Eski bitki türleri parkın bu kısmında hayatta kalabilmiştir. Yerel nadir türler veya bu türlerin dağılım alanlarının kıyısında yetişen türler bol miktarda bulunur. Doğru olarak adlandırmak gerekirse Alpin (ve özellikle doğu) türleri ile çok yüksek ve ılıman bölgelerdeki Avrasya türlerinin yanı sıra, doğudaki bölgelerin (Illyrian, Pontus, güneydoğu Avrupa türleri) ve Akdeniz'i Kuşatan dağların (Akdeniz dağlarındaki türler) çevresinde bulunan birçok çeşit de mevcuttur.
Nav šaubu, ka viens no Parka dibināšanas galvenajiem zinātniskajiem iemesliem bija tā augu pasaules bagātīgums un unikalitāte. Kalni Vette di Feltre un Monte Serva bija slaveni jau 18. gadsimtā, un tos apmeklēja vairāki no tā laika pazīstamākajiem botāniķiem. Parkā ir apmēram 1400 sugu (ceturtā daļa no visas valsts teritorijas floras) augstāko augu (t. i., augi, kuriem ir ziedi, kā arī citi augi, piemēram, papardes ar sakņu sistēmu, stublāju un lapām). To vidū ir daudzas īpaši atzīmējamas sugas – endēmiskas un retas sugas, kā arī sugas ar sevišķu botānisko un ģeogrāfisko vērtību. Visbagātīgākā ir Parka tālākā dienvidu daļa – šis apgabals mazāk cietis no ledājiem, tādejādi ļaujot senām sugām saglabāties līdz mūsdienām. Plaši ir izplatītas retas parkam raksturīgas augu sugas un sugas, kas parkā aug uz sava izplatības loka robežas. Papildus Alpu (it sevišķi to austrumu daļas) sugām un ziemeļu un mērenā klimata Eirāzijas sugām, ir plaši pārstāvētas arī sugas no austrumu reģioniem (Ilīrijas, Pontas un Dienvidaustrumeiropas sugas) un Vidusjūras kalnu rajoniem (Vidusjūras kalnu sugas).
  Parco Nazionale Dolomit...  
مما لا شك فيه أن أحد الأسباب العلمية الرئيسية وراء إقامة المتنزه يتمثل في الثراء والندرة الشديدين لنباتاته. ففي القرن الثامن عشر، كان Vette di Feltre وMt. Serva ذائعي الصيت ومقصداً لزيارة بعض من أشهر علماء النبات في ذلك العصر. تتألف النباتات الوعائية (نباتات تحتوي على زهور وغيرها، مثل السرخسيات، وتحتوي على جذور، وساق وأوراق) من حوالي 1400 نوع (1/4 النباتات الموجودة في الأراضي الوطنية بأكملها)، ومن بينها العديد من الأنواع الجديرة بالذكر، حيث إنها أنواع مستوطنة، أو أنواع نادرة أو أنواع ذات أهمية كبيرة من الناحية الجغرافية النباتية. ويعد القسم الواقع في أقصى جنوب المتنزه من أغنى أقسامه، حيث أنه الأقل تضرراً من جراء التعرض للغمر الجليدي، وبالتالي تمكنت الأنواع القديمة من الصمود في وجه العصور الجليدية. وتوجد وفرة من الأنوع المحلية النادرة أو الأنواع التي تعيش على حافة نطاق التوزيع الخاص بها. وفضلاً عن الأنواع التي يصح أن نطلق عليها الأنواع الألبية (وخاصة الشرقية)، والأنواع الأوراسية الشمالية والمعتدلة، توجد أيضاً العديد من الأنواع التي تدور في فلك المناطق الشرقية (إليرية، وبنطس والأنواع الجنوب شرق أوروبية)، والجبال المحيطة بالبحر الأبيض المتوسط (أنواع الجبال البحر متوسطية)
Não existem dúvidas que uma das principais razões científicas que levaram à criação do Parque foi a grande riqueza e raridade da sua flora. Já no séc. XVIII, Vette di Feltre e o Monte Serva eram famosos e visitados por alguns dos mais famosos botanistas da época. A flora vascular (plantas com flores e outras, tais como fetos, com raízes, caule e folhas) consiste em aproximadamente 1.400 espécies (1/4 da flora de todo o território nacional) e, entre estas, existem muitas espécies dignas de menção, visto que são espécies endémicas, espécies raras ou espécies com grande valor fissogeográfico. A secção mais a sul do Parque é a zona mais rica visto que foi a menos arruinada por glaciares e, assim, as espécies antigas puderam sobreviver. As espécies raras localizadas ou espécies que vivem no limite da sua área de distribuição são abundantes. Para além das espécies correctamente apelidadas Alpinas (e, em particular, as orientais) e das espécies boriais e temperadas europeias, existem também muitas espécies que gravitam em redor das regiões orientais (Illyrian, Pontus, espécies do sudeste da Europa) e das montanhas circummediterrâneas (espécies das montanhas mediterrânicas).
Δεν υπάρχει καμία αμφιβολία ότι ένας από τους κύριους επιστημονικούς λόγους που οδήγησαν στη γέννηση του Πάρκου ήταν ο μεγάλος πλούτος και η σπάνια χλωρίδα του. Ήδη στον 18ο αιώνα, το όρη Vette di Feltre και Serva ήταν πασίγνωστα και τα επισκέπτονταν ορισμένοι από τους πιο διάσημους βοτανολόγους της εποχής. Η αγγειακή χλωρίδα (ανθοφόρα φυτά και άλλα, όπως φτέρες, που έχουν ρίζες, βλαστό και φύλλα) αποτελείται από περίπου 1.400 είδη (το 1/4 της χλωρίδας της συνολικής εθνικής περιοχής) και μεταξύ αυτών υπάρχουν πολλά είδη που αξίζει να μνημονεύσουμε, για το λόγο ότι είναι ενδημικά, σπάνια ή είδη με σημαντική φυτογεωγραφική αξία. Το πιο νότιο τμήμα του Πάρκου είναι και το πλουσιότερο, επειδή υπέστη τη μικρότερη καταστροφή από παγετώνες και συνεπώς αρχαία είδη μπόρεσαν να επιβιώσουν. Εξειδικευμένα τοπικά, σπάνια είδη ή είδη που ζουν στο χείλος της εμβέλειας διάδοσής τους βρίσκονται σε αφθονία. Πέρα από τα καθ' εαυτό αποκαλούμενα Αλπικά είδη (ειδικότερα μάλιστα στο ανατολικό τμήμα και τα βόρεια και εύκρατα, Ευρωασιατικά είδη, υπάρχουν επίσης πολλά είδη που γαντζώνονται σε μεγάλους αριθμούς γύρω από τις ανατολικές περιοχές (είδη του Ιλλυρικού Πόντου, νοτιοανατολικά Ευρωπαϊκά είδη), και στα παρα-Μεσογειακά όρη (ορεινά Μεσογειακά είδη).
A Park születésének egyik tudományos oka kétségtelenül növényvilágának gazdagsága és ritkasága. A Vette di Feltre és a Monte Serva már a XVII. századtól kezdve ismertek voltak, ezeket a kor legkiválóbb botanikusai látogatták. Az edényes növények (gyökérrel, szárral és levelekkel rendelkező virágos vagy páfrány típusú növények) között megközelítőleg 1.400-at tartunk számon (ez az egész ország növényvilágának 1/4-e). Ezek között nem kevés az endemikus, ritka vagy fitogeográfiai szempontból igen értékes példány. Ilyen szempontból a park déli része a leggazdagabb, mivel ezt a jégkorszakok kevésbé pusztították el, és számos ősi növényfaj megmaradt. Számos ritka, és kizárólag ezen a földrajzi területen megtalálható növényfajtával találkozhatunk. A szó szoros értelmében alpesi (különösen keleti), északi és mérsékelt éghajlatot kedvelő eurázsiai fajokon kívül a keleti vidékek (Illiria, Ponto és dél-kelet Európa) és a mediterrán (a mediterrán hegyekre jellemző) növényfajtái is képviselve vannak.
Nie ma wątpliwości, że u podstaw decyzji o powstaniu parku leżało bogactwo i unikalność flory tych terenów. Vette di Feltre i Mt. Serva zyskały sławę już w XVIII wieku i przyciągały najsłynniejszych botaników ówczesnych czasów. Flora naczyniowa (rośliny kwitnące i inne posiadające korzenie, liście i łodygi, takie jak paprocie) składa się z około 1 400 gatunków (1/4 całego kraju). Wśród nich wiele zasługuje na uwagę ze względu na swoją endemiczność, rzadkość lub dużą wartość fitogeograficzną. Najbardziej wysunięta na południe część parku należy do najbogatszych, gdyż uniknęła największych zniszczeń przez lodowce a tym samym mogły tu przetrwać prastare gatunki. Rzadkie rośliny ograniczone do jednego terytorium lub te rosnące na krańcach obszaru występowania są niezwykle obfite. Oprócz właściwych gatunków alpejskich (zwłaszcza tych wschodnich) oraz borealnej i umiarkowanej roślinności euroazjatyckiej występuje tu wiele gatunków skłaniających się ku wschodnim regionom (ilyryjskie, pontyjskie, południowo-wschodniej Europy) oraz ku obszarom górzystym strefy śródziemnomorskiej (gatunki górskie śródziemnomorskie).
Nu există niciun dubiu asupra faptului că principalul motiv care a condus la naşterea parcului a fost marea bogăţie şi raritatea florei acestuia. Încă din sec. al XVIII-lea, Vette di Feltre şi Mt. Serva erau faimoase şi vizitate de unii dintre cei mai renumiţi botanişti ai acelor timpuri. Flora vasculară (plante cu flori şi altele, precum feriga care are rădăcini, tulpini şi frunze) cuprinde aproximativ 1.400 de specii (1/4 din toată flora naţională), iar printre acestea sunt multe specii demne de a fi menţionate deoarece sunt specii endemice, rare sau cu o mare valoare fitogeografică. Secţiunea sudică a parcului este şi cea mai bogată deoarece a fost mai puţin afectată de glaciaţiuni, şi astfel speciile antice au putut supravieţui. Sunt numeroase speciile rare, locale sau speciile care cresc la limita ariei lor de distribuţie. Pe lângă speciile numite corect alpine (şi în special cele estice) şi speciile boreale-eurasiatice, există de asemenea multe alte specii orientale (specii illiryane, pontice, sud-est europene) şi din munţii Circum-Mediterranean (specii muntoase mediteraneene).
Şüphesiz Park'ın doğuşuna neden olan önemli bilimsel nedenlerden biri, sahip olduğu zengin ve benzersiz bitki örtüsüdür. 18. yüzyıldan önce de ünlü olan Vette di Feltre ve Serva Dağı zamanın önde gelen bazı botanikçileri tarafından ziyaret ediliyordu. Ulusal park içindeki bitki örtüsünün 1/4'ünü oluşturan damarlı bitki örtüsü (çiçekli bitkiler ve eğrelti otları gibi kök, gövde ve yapraklı diğer bitkiler), yaklaşık olarak 1.400 türü barındırmakta ve bunların içinde, endemik, nadir ve fitocoğrafik değere sahip olduklarından değinilmesi gereken pek çok çeşit bulunmaktadır. Park'ın en güneyi buzullaşmadan daha az zarar gördüğü için bitki örtüsü açısından en zengin bölümdür. Eski bitki türleri parkın bu kısmında hayatta kalabilmiştir. Yerel nadir türler veya bu türlerin dağılım alanlarının kıyısında yetişen türler bol miktarda bulunur. Doğru olarak adlandırmak gerekirse Alpin (ve özellikle doğu) türleri ile çok yüksek ve ılıman bölgelerdeki Avrasya türlerinin yanı sıra, doğudaki bölgelerin (Illyrian, Pontus, güneydoğu Avrupa türleri) ve Akdeniz'i Kuşatan dağların (Akdeniz dağlarındaki türler) çevresinde bulunan birçok çeşit de mevcuttur.
Nav šaubu, ka viens no Parka dibināšanas galvenajiem zinātniskajiem iemesliem bija tā augu pasaules bagātīgums un unikalitāte. Kalni Vette di Feltre un Monte Serva bija slaveni jau 18. gadsimtā, un tos apmeklēja vairāki no tā laika pazīstamākajiem botāniķiem. Parkā ir apmēram 1400 sugu (ceturtā daļa no visas valsts teritorijas floras) augstāko augu (t. i., augi, kuriem ir ziedi, kā arī citi augi, piemēram, papardes ar sakņu sistēmu, stublāju un lapām). To vidū ir daudzas īpaši atzīmējamas sugas – endēmiskas un retas sugas, kā arī sugas ar sevišķu botānisko un ģeogrāfisko vērtību. Visbagātīgākā ir Parka tālākā dienvidu daļa – šis apgabals mazāk cietis no ledājiem, tādejādi ļaujot senām sugām saglabāties līdz mūsdienām. Plaši ir izplatītas retas parkam raksturīgas augu sugas un sugas, kas parkā aug uz sava izplatības loka robežas. Papildus Alpu (it sevišķi to austrumu daļas) sugām un ziemeļu un mērenā klimata Eirāzijas sugām, ir plaši pārstāvētas arī sugas no austrumu reģioniem (Ilīrijas, Pontas un Dienvidaustrumeiropas sugas) un Vidusjūras kalnu rajoniem (Vidusjūras kalnu sugas).