|
|
Ipak ideja o "milosti" je često povezana s uslišenom molitvom (pr. 2Moj.33:12; 34:9; 4Moj.32:5; Ps.84:11; 2Kor.12:9; Heb.4:16; Jak.4:6 cp. v.3). Zah.12:10 govori o izlijevanju u posljednjem danu "duh(a) milosti i molitava" nad Židovima.
|
|
|
"Par la grâce (ou le don) du Seigneur Jésus-Christ, on sera sauvé" (Actes 15:11). Mais quand même l’idée de "grâce" est souvent liée à prière exaucée (par exemple Exode 33:12; 34:9; Nombres 32:5; Psaumes 84:11; 2 Corinthiens 12:9; Hébreux 4:16; Jacques 4:6, cp verset 3). Zacharie 12:10 parle du dernier versement de "l’esprit de grâce et de supplications" sur les Juifs. Cela résume sommairement ce qu’on est en train de suggérer - que la prière (ou "supplications") amène le don de l’esprit dans le sens du pardon, et que ce don de l’esprit, en réponse à la prière, est démontré par l’exemple des Juifs qui se repentaient au premier siècle, et encore aux derniers jours. Dans le même contexte, Paul parle des "dons et de l’appel de Dieu" au repentir et au pardon (Romains 11:29).
|
|
|
"確かに、主イエス.キリストの恵み(賜物)によって、私たちは救われるのだと信じる"(使.15:11)。またその"恵み"と言う言葉は度々かなえられた祈りと連合しています(出.33:12; 民.32:5; 詩.84:11; コリ后.12:9; ヘブ.4:16;ヤコ.4:6)。ゼカ.12:10には末の日ユダヤ人たちに"恵みと祈りの霊"の注ぎについて話しています。これは私たちが示唆したこと、祈りが贖罪の霊の賜物をもたらし、そしてその祈りのかなえの霊の与えは１世記のユダヤ人たちの悔い改めで例証されたことと、また末の日にあることを要約したのです。同じ文脈でパウロは悔い改めと贖罪に対する"神の賜物と召し"(ロマ.11:29)に関して話しています。
|
|
|
Kreeka sõna "charis", mida tihti tõlgitakse kui "õnnistus", on kasutusel mitte harva seoses Jumala anniga. "Ent me usume Issanda Jeesuse Kristuse armu läbi (tasuta) saada õndsaks" (Apostlite teod 15:11). Samal ajal sõna "õnnistus", seondub tihti vastusega palvele (näiteks Joosua 33:12; 34:9; 4Moosese 32:5; Laulud 84:11; 2Korintlastele 12:9; Heebrealastele 4:16; Jaakobi 4:6; võrdle salmiga 3). Sakarja 12:10 värsis räägitakse "õnnistuse vaimu ja armuanni" väljavalamise viimasest päevast iisraellastele. Sellega üldistub meie mõte, et palve (meeleliigutus) on Vaimu ande saamise põhjuseks - andestuse mõttes ja et Vaimu andmine toimub vastuseks palvele, mida kinnitatakse iisraellaste kahetsuse näitega esimesel sajandil ja viimastel päevadel. Samas mõttes räägib ka Paulus "Jumala armuandidest ja kutsumisest" kahetsusele ja armuandmisele (Roomlastele 11:29).
|
|
|
"... Az Úr Jézus kegyelme (ajándéka) által üdvözülünk ..." (ApCsel.15:11). A "kegyelem" fogalma gyakran van kapcsolatban a meghallgatott imádsággal (pl. 2Móz.33:12; 34:9; 4Móz.32:5; Zsolt.84:11; 2Kor.12:9; Zsid.4:16; Jak.4:6 vö. 3.vers). A Zak.12:10-es vers az utolsó napokban megvalósuló "könyörület és könyörgés lelke" zsidókra való kiöntéséről szól. Ez pedig összegzi, amit felvetettünk - az imádság (könyörgés) a Lélek ajándékát idézi elő a bűnbocsánat elnyerésének értelmében, és azt, hogy a Léleknek ez az adományozása az imádságot való meghallgatásként, szemléltetve van a zsidók megtérésében az első század során és az utolsó időkben. Ugyanilyen szövegösszefüggésben Pál Isten ajándékairól és elhívásáról szól a megtérésre és bűnbocsánat elnyerésére (Róm.11:29).
|
|
|
Graikiškas žodis "charis" dažnai verčiamas kaip "malonė" ir priskiriamas Dvasios dovanai. "Per Viešpaties Jėzaus malonę (dovaną) būsime išgelbėti" (Apd 15:11). Be to "malonės" idėja dažnai siejama su maldos išklausymu (Pvz. Iš 33:12; 34:9; Sk 32:5; Ps 84:12; 2 Kor 12:9; Žyd 4:16; Jok 4:6). Zch 12:10 aprašomas "malonės ir maldų dvasios" išliejimas ant žydų paskutinėmis dienomis. Tuo sukonkretinama mūsų mintis, kad maldos pagalba galime gauti Dvasios dovaną kaip atleidimą ir kad Dvasios išliejimas - tai atsakymas į maldą. Tai patvirtina visi izraelitų paklusnumo pavyzdžiai pirmame amžiuje ir paskutinėmis dienomis. Panašiai kalba Paulius apie "Dievo malonės dovanas ir pašaukimą" į atgailą ir atleidimą (Rom 11:29).
|
|
|
"Ќе се спасиме со благодатта (дар) на Исуса Христа" (Дела 15:11). Сепак идејата за "благодат" е често поврзана со одговорена молитва (пр. Исх. 33:12; 34:9; Бро.32:5; Пс.83:11); 2Кор.12:9; Евр.4:16; Јак.4:6 ср. v.3). Зах.12:10 говори за последниот ден за излевањето на "дух на благодат и милост" врз Евреите. Ова прави збир на нашите предлози- дека молитвата ("молбите") го доведуваат дарот на духот во смисла на проштевање, и дека ова давање на духот да одговори на молитвата е објаснато со пример во еврејското покајание во 1 век и последните денови. Во истиот контекст Павле говори за "даровите Свои и призовувањето (на Бога)" покајание и проштевање (Рим.11:29).
|
